7. rész

Iszonyatos fejfájásra ébredtem reggel. Miután rájöttem, kinek a szobájában fekszem, és ráadásul kin, megnyugodtam. Fejem alatt Harry mellkasa egyetlenesen mozgott fel-le. Óvatosan megmozdultam mire fejembe egy hatalmasat nyilallt a fájdalom. Halkan felnyögtem, s meg sem próbáltam még egyszer megmozdulni. Harry keze hátamra siklott.

-          Jól vagy? – Kérdezte az irtó szexi, most ébredtem hangján.

-          Fáj a fejem. – Motyogtam s megpróbáltam felülni. Mozdulatom ismételt nyilallás a fejbe s hányinger követte.  – Kivagyok…

-          Nem csodálom. Jó sokat ittál. Hozzak egy pohár vizet? – Kérdezte.

-          Nem köszönöm. – Harry felült, s közelebb húzott magához.

-          Ugye… emlékszel mindenre? – Kérdezte miközben az ágynemű huzatot nézte.

-          Öhm… miért? Csináltam valami őrültséget? – Kérdeztem.

-          Nem tudom… Lehet, így annak gondolod. – Nézett rám. Arca kifejezéstelen volt. Semmit nem tudtam leolvasni róla. Mérges lettem. Miért kell eltitkolnia az érzelmeit? Miért nem tudja egyszerűen kimutatni.

-          Mondd már mit csináltam! – Csattantam fel.

-          Most meg mi bajod van? – Emelte fel hangját.

-          Sosem tudod kimutatni az érzelmeidet, és ez kiborít! Mindig játszod a nagy menőt. Miért nem tudsz olyan lenni mindig, mint éjjel voltál? - Kérdeztem idegesen.

-          Miért milyen voltam éjjel? – Kérdezte gúnyosan.

-          Kedves és aranyos.. és…

-          Mi és? Mondjad.. Kíváncsi vagyok! – Hogy lehet valaki… ekkora bunkó?!Felpattantam az ágyból. Nem volt túl jó ötlet ez a cselekedet, ugyanis megszédültem. Harry felugrott, s felém igyekezett mire felemeltem a kezemet, ezzel jelezve ne jöjjön közelebb. Idegesen felvettem a cipőmet, a kabátomat, s a táskámba beledobáltam mindent.

-          Add a kulcsot! – Nem néztem Harryre. Az ajtót néztem, féltem, hogy megütöm. Nagyon felidegesített. – Add már azt a kurva kulcsot! – Matatott egy sort majd felém dobta a kulcscsomót. Ugye most csak szórakozik velem?!  - Engedj ki! Most! – Hangom kezdett hisztérikussá válni. Harry felállt majd kitépte kezemből a kulcscsomót, s kinyitotta az ajtót. Majdnem fellökve Harryt kimentem mellette az ajtón, majd levágtattam a lépcsőn. Óvatosan kikerülgettem a földön alvó emberkéket, s kirohantam. Hideg rögtön csontomig hatolt, s felnéztem az égre, ami most be volt borulva. Bármelyik percben esni kezdhet. Feltettem a kapucnit a fejemre, majd zsebre dugtam a kezeimet és elindultam. Igazából fogalmam sem volt merre kell mennem, úgy voltam vele, ha bárkivel is találkozok, megkérdezem, merre kell mennem. Annyira mérges voltam! De… fél óra séta után inkább szomorú. Megint veszekedtünk… És.. most egyedül bolyongok a hideg utcákon, ahelyett, hogy Harry meleg ölelésében aludnék. Mert azt terveztem, hogy visszafekszek aludni és megpróbálom Harryt is rávenni, hogy maradjon még egy kicsit ágyban.

-          Elnézést! – Szólítottam le egy velem szembe jövő nőt. Nagyon csinos volt, és valahonnan annyira ismerős volt. – Meg tudná mondani merre, van a campus? – Kérdeztem.

-          Természetesen. De az nagyon messze van. – Miután elmagyarázta és megköszöntem a segítséget tovább indultam. Legalább a fülesemet magammal hoztam. Szeretek hangosan zenét hallgatni ezért most is max hangerőn szóltak kedvenc számaim.  Szerintem másfél órát biztosan gyalogoltam. Mire elértem a campust alig éreztem a végtagjaimat. Gyorsan felmentem a szobámba és összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgokat. Beálltam a zuhany alá és élveztem amint a meleg víz felolvaszt és ellazít. Végig gondoltam a bulit, és a reggeli veszekedést. Könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek, s megijedtem attól, hogy mindig ez lesz. Harry kedves lesz, én elolvadok, aztán megint bunkózik és megbánt. Így lesz ez? Hogy mindig veszekedni fogunk? Lesz egyáltalán ebből valami… komoly? Harry és a komoly kapcsolatok?! Ne nevetess már… Miután kipancsoltam magam és megtörölköztem felöltöztem. Egy szürke melegítőt vettem fel és egy fehér rövid ujjú pólót. Belebújtam rózsaszín, bolyhos mamuszomba kicsit jobban éreztem magam. Olyan jó meleg és puha. A szobában kicsit összepakoltam majd befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tv-t. Unottan kapcsolgattam összevissza mikor megakadt a szemem egy film címen. Szerelmünk lapjai… Már régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet. A film végére annyit sírtam, hogy levegőt venni is alig bírtam. Nora pont akkor toppant be mikor vége lett a filmnek.

-          Grace… Te jó ég! Mi történt? – Ült le mellém. Nem mondtam semmit. A nyakába vettetem magam és zokogni kezdtem. – Jól van semmi baj! – Simogatta a hátamat. – Minden rendben lesz! – El akartam hinni. Tényleg.. De annyira meg voltam rémülve attól, hogy mi is így végezzük majd Harryvel… hogy összejövünk valakivel, próbálunk túl lépni a másikon, aztán évek múltán újra találkozunk és rájövünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Akarom Harryt, mert szeretem őt. Mégis… az őrületbe tud kergetni. Miután kiöntöttem a szívemet Norának és a mai nap először ettem jobban éreztem magam. Igaz az orrom még be volt dugulva, amitől olyan volt a hangom mintha meg lettem volna fázva, és a fejem is nagyon fájt. Nora egy idióta sorozatot nézett, amin nagyokat nevetett. Annyira boldognak látszott, nem akartam megzavarni. Így újra elmentem fürdeni, felkaptam a fürdős cuccomat és elindultam zuhanyozni. Már akkor eleredtek a könnyeim mikor kiléptem a szobából. Igaz megkönnyebbültem mikor elmondtam mi történt, de te le voltam kétségekkel, félelemmel… és szerelemmel. Levetkőztem, s beálltam a zuhany alá. A forró víz valamilyen szinten segített ellazulni, de könnyeim, továbbra is megállíthatatlanul folytak. Szeretem Harryt ezt azóta a nap óta tudom, amikor először megláttam a szívem nagyot dobbant. És amikor rám mosolygott… Szükségem van rá. Egész életemben Nora volt az egyetlen jó dolog… de jött Harry és az összes gondom eltörpült. Amikor vele voltam nem gondoltam semmi aggasztó dologra, amikor nem voltam vele akkor is rá gondoltam. Csak ő járt a fejemben. A göndör fürtjei, a zöld szemei, a rózsaszín ajkai, a tetkói…. És… mi van ha Harry most egy másik lánnyal van? Hirtelen bevillant egy kép, amikor egy szőke, nagymellű lányt fűzött. A gondolatra ökölbe szorult a kezem, s hatalmasat ütöttem a csempézett falba. Elborult az agyam, és ezt a mozdulatot még párszor megismételtem. Miután kidühöngtem és sírtam magam elzártam a vizet, megtörölköztem és felöltöztem. A kezeim remegtek, s úgy éreztem, ha nem lehetek, Harry mellet megörülök. Folyton a film jelenetei pörögtek le előttem. Nem akarom úgy végezni, mint ők. De.. Harry olyan makacs. Úgyse hallgatna meg. És egyébként néha annyira ijesztő tud lenni. Visszamentem a szobába és befeküdtem az ágyba. Nora Blakekkel beszélt telefonon. Erről jutott eszembe a sajátom. Felkeltem és kivettem a kabátom zsebéből, Visszafeküdtem az ágyba, majd megnéztem. Semmi. Se üzenet se nem fogadott hívás, se értesítés. Fantasztikus. Tök fölösleges vagyok. Senki sem keresett. A fal felé fordultam és próbáltam kizárni a gondolataimat. Annyira meggyötört már az élet, és csak egy kicsit akartam boldog lenni, de úgy látszik, nem érdemlem meg vagy nem tudom. Nora azt hitte elaludtam ezért elköszönt szerelmétől és ő is lefeküdt aludni. A sötétben csak bámultam a falat, s gondolkodtam. Mindenen. Az életen, azon, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, azon, hogy nem kellek senkinek. A hátamra fordultam és a plafont kezdtem figyelni. A sötétben ugyan nem láttam sokat, de elképzeltem milyen lenne, ha nem lenne tető felettem és a borult eget nézhetném. Megnéztem a telefonomon az időt. Éjjel fél 2. Fantasztikus. Halkan felkeltem, belebújtam a bakancsomba, felkaptam a kabátomat. Az ajtóban azonban visszafordultam. Halkan kotorásztam Nora kabátjának zsebében, majd kivettem két szál cigit és egy gyújtót. Ki osontam a szobából, majd lementem a lépcsőn. Furcsa mód most sehonnan nem hallottam zenét, nem találkoztam részeg emberekkel. Szombat van… Gondolom, mindenki Harrynél van, vagy a környező diákszövetségi házakban. Kinyitottam a bejárati ajtót, s arcomba tódult egy adag jéghideg levegő. Összehúztam magamon a kabátomat, s sétálni kezdtem a sötét campuson. Rágyújtottam az első cigire, s felnéztem az égre. Olyan aprónak éreztem magam. És annyira egyedül voltam. Már vagy ötödszörre sétáltam körbe a campust, a második cigit szívva mikor mozgást láttam. Gondoltam visszajöttek a buliból a többiek. Tévedtem. Mert ez csak egyetlen ember volt és felém tartott. Megálltam s próbáltam fókuszálni a sötétben, de nem tudtam kivenni ki tart felém.

-          Grace?

-          Harry? – Kérdeztem. – Mit keresel itt?

-          Hozzád jöttem. Én… Grace.. Sajnálom. Nem akarok veled mindig veszekedni… Csak… nem volt még igazán barátnőm… - Elnyomtam a cigit és megöleltem. Éreztem amint teste megfeszül, majd elernyed. Visszaölelt, úgy szorított magához mintha attól félne, bármelyik pillanatban eltűnhetnék.

-          Eljössz hozzám? – Kérdezte végül.

-          Persze. De nincs buli nálatok? – Kérdeztem, s összekulcsoltam ujjainkat.

-          Hazaviszlek. A szüleim nem messze laknak. – Mondta. Meglepődtem. Nem így akartam találkozni Harry szüleivel. Cigi szagom volt, nem volt rajtam smink, a hajam egy kócos kontyba volt kötve a fejem tetején, pizsiben voltam. És kihagytam azt, hogy szétbőgtem a fejemet. Egyszóval borzalmas. Harry kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem a még langyos autóba. Gyorsan megkerülte az autót és ő is beült. Beindította az autót, majd kitolatott és beletaposott a gázba. Szokásos Harry féle vezetés. Bekapcsoltam a rádiót, s megkerestem a kedvenc csatornám. Valami uncsi szám ment, s az ablakon bámultam ki, mikor meghallottam az egyik kedvenc számomat. (Naked and famous – Girls Like You)

Hangosan énekelni kezdtem.

-          Jó hangod van. – Jegyezte meg Harry mikor vége lett a számnak.

-          Köszi. – Teljesen felpörögtem. Beszélni kezdtem mindenről. Szegény Harry néha követni sem tudta milyen témánál vagyunk, vagy éppen hogy kapcsolódtam az adott témához. Leparkolt egy kétemeletes, kertes ház előtt. Gombóc nőtt a torkomban, amikor megláttam, hogy égnek a lámpák. Idegesen szorítottam Harry kezét.

-          Nem lehetne máskor? Tök bénán nézek ki… - Jegeztem meg zavartan.

-          Nekem tetszel! – Nyomott puszit a fejem búbjára, majd elindult magával húzva engem is. Kinyitotta az ajtót, előre engedett. Kibújtam a cipőmből és a kabátomból a kis előszobában.

-          Harry, te vagy az? – Jött egy női hang.

-          Igen. – Válaszolta majd megragadta a kezemet és behúzott a nappaliba. A ház gyönyörű volt. Annyira meleg és otthonos. A falak sárga árnyalataiban pompáztak, minden annyira egyszerű volt mégis káprázatos.

-          Anya, apa ő itt Grace. – Mutatott be szüleinek. Megakadt a szemem az anyukáján. Tőle kértem ma útba igazítást.

-          Te vagy Grace? – Kérdezte, s felállt. Zavartan bólintottam. – Sikerült eljutni a campusra? – kérdezte mosolyogva, s megölelt. Zavartan visszaöleltem.

-          Igen, köszönöm a segítséget. – Köszöntem meg.

-          Gyere, ülj le. Kérsz teát? – Kérdezte mosolyogva, s kiment a nappaliból. Harry leült mellém a kanapéra és az apukájával kezdtünk beszélgetni, míg anyukája, Anne két bögre gőzölgő teával tért vissza. Beszélgettünk még kicsit, majd Harry szülei elvonultak, mivel már fél négy is elmúlt.

-          Mindenképp találkozni akartak veled. – Mosolygott rám Harry. – Sokat sírtál? – Kérdezte miközben megsimogatta arcomat. Némán bólintottam. – Gyere, menjünk aludni. – Megfogta jobb kezemet. Felszisszentem, s visszarántottam a kezemet. Harry rám nézett, szemei összeszűkültek. Óvatosan megfogta a kezemet és alaposan szemügyre vette. A bütyköknél be volt dagadva és kezdett lilás árnyalatba fordulni. Felszisszent. – Gracie. Mit műveltél? – Rázta meg rosszallóan fejét.

-          Mérges voltam. – Suttogtam. Nyomott egy óvatos puszit kezemre, majd bevezetett a konyhába. Kivett a fagyasztóból egy zacskó borsót, s az emelet felé kezdett húzni. Kinyitotta az első ajtót, s maga elé engedett. A szoba egyszerű volt, mégis annyira Harry. A falak szürke és sötétkék színben pompáztak, a bútorok feketék voltak. Az egyik sarokban két gitár állt, egy akusztikus és egy elektromos. Egy íróasztal húzódott az ajtóval szemben, az ablak alatt, középen az ágy, szinte elfoglalta a szobát, olyan nagy volt. Az ággyal szemközti falon egy hatalmas plazma tv volt. Az ágy két oldalán éjjeliszekrény, illetve az ajtótól nem messze egy ruhásszekrény és egy komód ácsorgott. Kihúzott egy fiókot s kivett belőle egy pólót. Fehér volt, az ujjai pirosak. Na, ezt le fogom nyúlni tőle. Kivett még egyet és ahogy jobban megnéztem ugyanolyan volt. Elmosolyodtam, hátat fordítottam neki majd gyorsan lecseréltem. Harry felém fordult s lassan levette pólóját. Elpirultam, de nem tudtam levenni tekintetem Harry felsőtestéről. Közelebb léptem, s óvatosan megérintettem az egyik madarat a mellkasán. Végigsimítottam puha bőrét, s ujjaim kockás hasán állapodtak meg. Felnéztem rá. Tekintetében kavarogtak az érzelmek. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Kezei derekamra siklottak s még jobban magához húzott.

-          Gyere, aludjunk. Még tanulnod kell délután. – Mosolygott játékosan.

-          Mert neked nem?! – Bokszoltam bele hasába. Mosolyogva felkapott és az ágyra dobott. Addig tornáztam, míg sikerült kiszednem magam alól a takarót. Bebújtam s magamba szívtam az anyag illatát. Harry illata volt. Az említett bebújt mellém az ágyba és magához húzott. Lekapcsolta az éjjeliszekrényen lévő lámpát. Kicsit jegeltük még a kezemet s közben beszélgettünk a sötétben. Miután Harry úgy vélte kellően lefagyott a kezem mellkasára vont s elaludtam biztonságot nyújtó karjai között.  

Tudom tudom...

Sziasztok! 
Tudom nagyon régen írtam bármit... kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok és vártam h valaki írjon még kommentet... szoval ha szeretnétek h legyen friss hamar akkor bátran írjatok. Bármit írhattok;))
Legyetek jok, es ne haragudjatok hogy igy eltüntem
Pusz, Smile

6. rész:

               

 Sziasztok!
Jó olvasást kívánok minden kedves olvasómnak!
És komizzatok ;)
Köszönööm.

    Puszii, Smile

6. rész:

Nem tudom mit is vártam igazából ettől a bulitól. Kicsit túlzásba estem mikor elképzeltem egy ilyen bulit. Én project x kaliberű szedjük szét a házat és a szomszédságot-dolgot vártam. De e helyett egész normálisan festett a terep. A hatalmas kétemeletes ház néhány ablakán fény szűrődött ki, míg többi sötétségbe burkolózott. Kíváncsian szálltam ki az autóból, s Harry mellett lépkedve igyekeztem a melegházba. Kutya hideg volt kint, s már éreztem, hogy az alkohol kezdi elhagyni szervezetemet. Mindenféleképpen utántöltést szerettem volna, ezért megállítottam Harryt és elkértem tőle a vodkás üveget. Vettem egy mély lélegzetet majd 3 jó nagy kortyot ittam belőle. Fintorogva visszaadtam az üveget és tovább mentünk. Amint beértünk, legalább 20 ember támadta le Harryt én pedig mosolyogva figyeltem őt.

-          Végre itt vagy! – Ragadta meg a kezemet Nora s elhúzott Harry mellől. Egészen egy kis társalgóig vonszolt, s ott megpillantottam Louist és Zaynt.

-          Kicsilány! – Ölelt át Zayn, majd Lou egy „csoportosölelés” kiáltással nekünk esett és összeszorongatott minket. Nevetve próbáltam szabadulni a fiúk öleléséből. Leültem Nora és Blake mellé. Lou bemutatott vagy 20 embernek, akiknek nemhogy a nevét, de még az arcát sem volt időm megjegyezni. Mosolyogva bólogattam, s szememmel a szobát pásztáztam. I NEED ALCOHOL. Komolyan. Kell, mert még érzem, hogy gátlásos vagyok és muszáj ezt leküzdenem. Igazán jól akarom magam érezni, még az sem érdekel, ha holnap másnaposan fogok fetrengeni az ágyamban. Nora mintha a gondolataimban olvasott volna a kezembe nyomott egy üveget. Kérdezés nélkül hajtottam le az üveg tartalmának felét. Lou elismerően nézett rám. Fél órán belül már jó pár pohár pián túl voltam és most jött meg a kedvem a táncoláshoz. Nora tudja igazán, hogy tudok táncolni mikor, elengedem magam, ezért őt vonszoltam magammal a másik szobába. A szobában teljes sötétség uralkodott, amit néha a stroboszkóp villogó vagy épp forgó színei és mintái zavartak meg. A tömeg közepébe vettem magam s táncolni kezdtem. Hagytam, hogy a ritmus magával ragadjon. Rég táncoltam ilyen felszabadultan. Talán 15 éves koromban, az utolsó táncórámon. 7 évig latin táncoltam. Imádtam mindennél jobban. Egy időben rúd táncolni is jártam, csak hogy idegesítsem anyát. De meglepően jól ment és nagyon tetszett is. Igazán jó kondiban tartott és nem utolsó sorban látványos is volt. Nora vigyorogva nézett rám. Nem tudom mennyit táncoltunk bent, de a végére már alig kaptam levegőt.

-          Nem megyünk ki az udvarra? – Kérdeztem, s próbáltam túlordítani a zenét. Nora bólintott majd megragadta a kezemet és kihúzott a szobából.

-          Harry elvitte a kabátodat. – Mondta Lou mikor vázoltam, hogy ki szeretnék menni a kertbe. Csalódottan lebiggyesztettem ajkamat, mikor Lou a vállamra dobta kapucnis pulcsiját.

-          Van kabátom. – Mosolyodott el. Kimentünk a hátsó ajtót, s boldogan szippantottam magamba a hűs levegőt. Harryt nem láttam már egy ideje. De ha elvitte a kabátomat, akkor miért nem keresett meg engem? Talált magának más valakit? Valamit rosszul csináltam? Gondolatmenetemből Blake rántott ki.

-          Kérsz? – Nyújtott felém egy doboz cigit. Bólintottam s kivettem egy szálat. Ritkán szoktam cigizni. Egyszer-egyszer előfordult, hogy vettem egy dobozzal, ami majd egy évig kitartott. Annyira jól esett letüdőzni a káros füstöt, rég éreztem magam ennyire… szabadnak. Elmosolyodtam, majd nevetni kezdtem. Értetlen arcokkal találtam szembe magam, s ezen még jobban nevetni kezdtem.

-          Olyan szabadnak érzem magam! – Suttogtam gyermeki átéléssel.

-          Elhiszem drága! – Ölelt magához Nora. Végre nem kell, azon aggondóm anya mikor tépi fel az ajtót és mikor rángat el az egyetemről, vagy mikor kapok egy hívást, hogy menjek érte, mert annyira leitta magát, hogy meg sem tud mozdulni. Elment a vőlegényével, hát éljenek boldogan. A zene kiszűrődött, így mikor az egyik kedvenc számom csendült fel táncolni kezdtem. Kunyiztam még egy szál cigit Blake-től, és Norától is sikerült csennem egy kis szeszt. Belekortyoltam az italba, s boldogan állapítottam meg, hogy nagyon finom. Borzasztó édes volt, és én már alig éreztem az alkoholt.

-          And that's why I'm gon' take a good girl

I know you want it

I know you want it

I know you want it

You're a good girl

Can't let it get past me

You're far from plastic

Talk about getting blasted

I hate these blurred lines. – Énekeltem a refrént, s továbbra is táncoltam. Vagyis ide-oda lépkedtem. Nem érdekelt mit gondolnak rólam mások. Most tényleg jól éreztem magam. És nekem csak ez számított. Hogy gátlások nélkül szórakozom, és végre szabadnak érzem magam.

-          Szia, ja itt vagyunk a kertben. Igen, ő is itt van. – Lou nem tudom kivel beszélt telefonon, de zsibbadni kezdett a szám. Amit meg is említettem a többieknek.

-          Nekem akkor szokott amikor berúgok. Amint elnézem te szépen berúgtál. – Mosolygott Zayn. Kinyílt az ajtó, kíváncsian kaptam oda fejemet. Harry lépett ki rajta, s mosolyogva felém vette az irányt. Megállt előttem s rosszallóan rám nézett. Megvontam a vállam majd szája elé tartottam a cigit. Ajkai hozzá értek ujjaimhoz mikor beleszívott. Szemei egy pillanatra sem tévesztették el enyémet. Annyira megcsókoltam volna. Meg kell csókolnom. Szükségem van rá. Egy utolsót szívtam a cigiből, majd Nora felé fordultam. Szó nélkül odaadta az üveget. Bátorítás gyanánt kortyoltam párat s Harry felé nyújtottam. Ivott belőle pár kortyot, s tovább adta. Harry hátulról átkarolt. Fejemet mellkasának döntöttem és rátettem kezeimet hasamon pihenő kezére.

-          Meg fogsz fázni! Menjünk be! – Fogta meg a kezemet Harry és bevezetett.

-          Gyere táncolni! – Arcára ijedt kifejezés ült ki.

-          Grace én nem táncolok! – Nézett rám határozottan.

-          Tudom, tudom. Van egy is tetkód. Never gonna dance again. De… Harry, kérlek!!! – Néztem rá nagy szemekkel. Megadóan felsóhajtott, s kelletlenül követett. Most nem mentem be a tömeg közepére, mint Norával. Átkaroltam Harry nyakát, s hozzásimultam. Kezei derekamra vándoroltak, s néha kissé lejjebb merészkedett kezeivel. Kezdtem elveszteni a kontrollt. Harryt akartam nagyon. Ugyanakkor nem akartam itt mindenki előtt letámadni őt. Hátat fordítottam neki, s hozzádörgölőztem. Egyik kezét csípőmre tette, míg másikkal félre söpörte a hajamat. Belecsókolt nyakamba, mire kellemes borzongás futott végig rajtam. A zenét már tompán hallottam, s éreztem amint agyamat ellepi a vágy. Már tényleg alig tudtam fékezni magam.

-          Nem megyünk fel a szobámba? – Kérdezte. Bólintottam, s összekulcsolta ujjainkat. Felmentünk az emeletre, ahol egy hosszú folyosóval találtam szembe magam. Először balra, majd jobbra fordultunk. Időm sem volt jobban körbenézni, de nagyvalószínűséggel úgysem emlékeztem volna rá, hogy mondjuk milyen színű a fal. Fehér volt egyébként. Megállt egy ajtó előtt, amin az ő neve díszelgett. Babrált kicsit a kulccsal majd kinyitotta s beengedett maga előtt. Kulcsra zárta az ajtót és felém fordult. Alkoholtól elködösült agyamon keresztül épp azon gondolkodtam mennyi érzelem tükröződik most Harry szemében. Boldogság, vágy.. A vágy gondolatára megnyaltam ajkaimat, s nekinyomtam Harryt az ajtónak. Meglepetten felnyögött, s lenézett rám. Lábujjhegyre álltam majd megcsókoltam. Istenem, de rég óta vágyom már erre. Ujjaim a puha, göndör tincsekbe csúsztak, s lágyan megmarkoltam haját nyögést váltva ki belőle. Annyira feltüzelt. Harry tudta ezt az érzést kiváltani belőlem. Na jó nem mintha mással lett volna ilyen kalandom de akkor is. Kezei fenekemre vándoroltak, s bele markoltak. Ajkai nyakamat ostromolták, kezeim pedig pólója alatt kidolgozott felsőtestét barangolták be.

-          Grace, akármennyire is csábít ez a helyzet, nem fogom kihasználni. – Nyomott egy utolsó csókot ajkaimra, majd szó szerint arrébb rakott. Leült az ágyára, s kibújt cipőjéből. Még mindig az elhangzott mondat járt a fejemben. Annyira elérzékenyültem. És.. mutatni akartam valamit Harrynek.  Leültem Harry mellé.

-          Használhatom a géped? – Mutattam a fekete laptopra, ami pár centire volt tőlem az ágyon. Aprót bólintott. Felnyitottam a tetejét, s rákattintottam a Harry nevű fiókra. – jelszó? – Néztem rá. Közelebb ült, s lassan gépelni kezdte. 2013.06.26. Először nem is akartam megemlíteni, de túl kíváncsi voltam. – Harry.. a jelszavad 2013.06.26.. igaz? – Megint bólintott. – Mi volt azon a napon? – Kérdeztem.

-          Eldöntöttük pár haverommal, hogy lenézünk a tengerpartra. De kicsit messzebb akartunk menni, ezért mentünk el a Hola Beachre. Az első napon, találkoztam egy lánnyal. Tudod.. ő más, mint a többiek. Teljesen máshogy gondolkodik, és más az életfelfogása. Mindenkiben a legjobbat látja, és a legjobbat hozza ki másokból. Hülye voltam, és fogadtam. Pedig nem ez vezérelt, igazából nem is a bugyijába akartam bejutni, hanem a lelkébe. Meg akartam tudni, milyen igazából, mi a véleménye a dolgokról, a világról. Minden nap együtt voltam vele. Tudom, néha az idegeire mentem, amikor munka közben zavartam. De.. annyira lenyűgözött, ahogy az emberekkel bánt. Annyi empátia van benne. Bárkiről is legyen szó. Mindenkihez volt egykedves szava. Emlékszem mennyire lenyűgözött. Egy középkörű nő már régóta az étteremben ült, a lányát várta, mikor telefonhívást kapott. A lánya mégsem tudott eljönni. Láttam rajta a fájdalmat, de még akkor is mosolygott mikor Ő kiszolgálta. És amit ezután tett a lány.. el sem hittem, hogy léteznek még ilyen emberek. Egy csokor virágot tett a hölgy asztalára és mosolyogva mondta, hogy ez a ház ajándéka. Annyira boldog volt a nő. És.. ekkor esett le, hogy nem tehetem tönkre. Nem nyerhetem meg a fogadást. De… sajnos elrontottam, mert mindent megtudott és elég csúnyán elintézett. Emlékszem milyen mérges voltam. De nem rá, hanem magamra. Hogy hagytam egy ilyen csodálatos lányt elmenni. De úgy látom, a sors máshogy akarja. Mert esélyem volt még egyszer találkozni vele. Leírhatatlanul boldog voltam mikor újból megláttam, apró törékeny alkatát, mosolygós zöld szemeit, csókolni való ajkait. Eldöntöttem mindent másképp csinálok. – Türelmesen figyelt engem. Nem szóltam egy szót sem. Csupán megnyitottam az internetet, bepötyögtem egy oldalnak a címét, majd Harryre pillantottam.

-          Most felolvasok neked valamit. Ez amolyan úti napló szerűség.. Leírtam benne mindent, ami a nyáron történt.
2013.06.26
Ma megismerkedtem egy fiúval. Eléggé rámenős és néha kicsit erőszakos, de tudom, ez csak a látszat. Mindig jó emberismerőnek tartottam magam, így alig vártam, hogy kettesben lehessünk kicsit, a hülye haverjai nélkül. Délután, a műszakom után elhívott fagyizni. A parton sétáltunk, a tűző nap alatt, miközben próbáltuk hűteni magunkat egy kis fagyos édességgel. Tudtam, hogy kedves és figyelmes, csupán egy maszkot húz magára minden egyes alkalommal mikor a haverjai feltűnnek. Reménykedtem benne, hogy ez nem olyan nyári románc lesz, de mindig emlékeztettem magam arra, hogy lehet, többé nem találkozunk. Ezért minden nap elmondtam magamnak, vagy ötvenszer hogy nem lehetek belé szerelmes. Bármennyire is vonzó. De.. Első látásra belé szerettem. Ezelőtt még sosem voltam szerelmes, és igazából sosem tetszett még olyan fiú, mint Ő. Sok tetkója van, és van néhány piercingje is, mégis engem a bensője fogott meg. És… reméltem, hogy legalább baráttokként válunk el a nyár végén. De tévedtem. Fogadott a haverjaival, hogy megdönt engem x idő alatt. Nagyon mérges lettem rá. Emlékszem először otthagytam, majd mikor egyik esti műszakom után eljött elém, iszonyú mérges lettem rá. Fájdalmat akartam okozni neki, ahogyan Ő összetörte a szívemet. A műszak végén tudtam meg, hogy nem csak engem fűzött, hanem néhány barátnőmet is. Oké, valljuk be ez is fájt. De a legjobban azt fájt, hogy fogadott. Ennyit nézett ki belőlem? Hogy én egy egyszerű nyári kaland vagyok, akit 2 hét után megfektethet?! Magyarázkodni kezdett, amire én érthető módon abszolút nem voltam kíváncsi. Megütöttem őt. A pofon hangosan csattant arcán. Erőszakosan lefogott és megcsókolt. Sosem ütöttem még meg senkit ököllel, most mégis arca találkozott jobb egyenesemmel. Azt hittem eltört a kezem, annyira sajgott az ütés után. Miután még egyszer próbálkozott, gyomorszájon rúgtam és rohanni kezdtem. Igazából kicsit megijedtem. Nem tudtam milyen is igazából. Ezek után nem. Mi van, ha ezt az egészet megjátszotta, és félre ismertem őt?
Ezek után nem találkoztam vele többé. Pedig kerestem őt sokszor, kíváncsi voltam, hogy fest. De.. igazából látni akartam őt. Látni, hogy minden rendben, újra látni a mosolyát, újra hallani a nevetését, a rekedtes hangját, hihetetlenül zöld szemeit. Mivel most törték össze a szívemet először, és úgy igazán nem voltak barátaim. (Értsétek felszínes barátokkal voltam körbe véve, akiket az érdekelt leginkább, hogy mekkora házunk van, mennyi pénzünk, és hogy műszak után átjöhetnek – e medencézni vagy szaunázni esetleg pezsgő fürdőzni.) Ezért egyedül küzdöttem át magam ezen. Ami nem volt egyszerű, főleg egy olyan anyával, mint ami nekem van. Minden egyes nap, minden egyes áldott nap tök minden egy, hogy épp beestem az ágyba az éjjeli műszak után, vagy épp munkából rohantam el anyámért a városkülönböző pontjaira. Mindig talált egy olyan bárt vagy kocsmát ahol még nem volt és nem tiltották ki őt. Mocskosul berúgott és mindig nekem kellett őt hazavinni és lefektetni. Megtettem, mert mégis csak az anyám. De ez sem segített azon, hogy lelkileg kivoltam. Minden vágyam az volt, hogy elhúzhassak ebből a szarfészekből. És végre megtettem. Elmentem egyetemre. Boldogabb már nem is lehetnék, természetesen anyám jött velem. Le is égetve engem. A szobatársam egykori legjobb barátnőm volt, s újra találkoztam vele, azzal, aki összetörte a szívemet, és magával vitt egy darabot belőle. – Szemeim megteltek könnyekkel, ahogy visszagondoltam arra a rengeteg álmatlan éjszakára. Amikor álmatlanul forgolódtam, vagy amikor álomba sírtam magam egy-egy szörnyű nap után.

-          Nem tudtam, hogy így éreztél. Azt hittem volt már barátod… Ha tudtam volna, akkor nem kezdek veled. – Nézett rám komolyan.

-          Akkor én kezdtem volna veled. A sors akarta így, Harry. Valamiért kaptunk még egy lehetőséget. Egyébként meg nem idegesítettél. Szerettem, amikor ott voltál velem munka közben is. – Mosolyodtam el.

-          Igazad van. Kaptunk még egy lehetőséget. Mindent jól akarok csinálni, Grace. Jó akarok lenni neked. – A takarót babrálta miközben beszélt. Kezemet álla alá csúsztattam, s megemeltem, hogy szemembe nézzen.

-          Harry, te tökéletes vagy számomra. A veszekedéseink nélkül el sem tudnám képzelni az életemet, és.. nélküled sem. Az óta a nap óta helyed van az életemben. És nem akarom, hogy valamikor is, csak úgy fogod magad és kisétálsz az életemből. Nem hagyhatsz magad után még nagyobb űrt. Nem tudnám még egyszer elviselni. – Kétségbeesetten nyúltam keze után. Megrémített a gondolat, hogy soha többé ne láthassam Harryt.

-          Nem fogsz, ígérem. – Közelebb hajolt, a megcsókolt. Ez a csók sokkal lágyabb volt, mint az előző. Éreztem a szeretet, s az odaadást. Szerettem, amikor Harry ilyen gyengéd volt velem.  – De próbáljunk meg aludni szerintem. Már fél négy is elmúlt.

-          Mindjárt reggel van. – Ásítottam egyet. Harry megmutatta a fürdőt. Miközben én a sminkemet mostam le, Harry az ágyat csinálta. Kissé még kótyagosnak éreztem magam, és tudtam, hogy még bőven van alkohol a szervezetemben. De túl jól éreztem magam ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam. Harry már az ágyban feküdt mikor kiléptem a fürdőből. Befeküdtem mellé, s mellkasára hajtottam a fejemet. Sötét tincseimmel kezdett babrálni, miközben én köröket rajzolgattam mutató ujjammal csupasz mellkasára. Annyira megnyugtatott közelsége, az illata és a szívdobogása. Megszűnt körülöttünk a világ. Csak ő és én léteztünk. És azt kívántam bár így maradhatnánk örökké.