6. rész:

               

 Sziasztok!
Jó olvasást kívánok minden kedves olvasómnak!
És komizzatok ;)
Köszönööm.

    Puszii, Smile

6. rész:

Nem tudom mit is vártam igazából ettől a bulitól. Kicsit túlzásba estem mikor elképzeltem egy ilyen bulit. Én project x kaliberű szedjük szét a házat és a szomszédságot-dolgot vártam. De e helyett egész normálisan festett a terep. A hatalmas kétemeletes ház néhány ablakán fény szűrődött ki, míg többi sötétségbe burkolózott. Kíváncsian szálltam ki az autóból, s Harry mellett lépkedve igyekeztem a melegházba. Kutya hideg volt kint, s már éreztem, hogy az alkohol kezdi elhagyni szervezetemet. Mindenféleképpen utántöltést szerettem volna, ezért megállítottam Harryt és elkértem tőle a vodkás üveget. Vettem egy mély lélegzetet majd 3 jó nagy kortyot ittam belőle. Fintorogva visszaadtam az üveget és tovább mentünk. Amint beértünk, legalább 20 ember támadta le Harryt én pedig mosolyogva figyeltem őt.

-          Végre itt vagy! – Ragadta meg a kezemet Nora s elhúzott Harry mellől. Egészen egy kis társalgóig vonszolt, s ott megpillantottam Louist és Zaynt.

-          Kicsilány! – Ölelt át Zayn, majd Lou egy „csoportosölelés” kiáltással nekünk esett és összeszorongatott minket. Nevetve próbáltam szabadulni a fiúk öleléséből. Leültem Nora és Blake mellé. Lou bemutatott vagy 20 embernek, akiknek nemhogy a nevét, de még az arcát sem volt időm megjegyezni. Mosolyogva bólogattam, s szememmel a szobát pásztáztam. I NEED ALCOHOL. Komolyan. Kell, mert még érzem, hogy gátlásos vagyok és muszáj ezt leküzdenem. Igazán jól akarom magam érezni, még az sem érdekel, ha holnap másnaposan fogok fetrengeni az ágyamban. Nora mintha a gondolataimban olvasott volna a kezembe nyomott egy üveget. Kérdezés nélkül hajtottam le az üveg tartalmának felét. Lou elismerően nézett rám. Fél órán belül már jó pár pohár pián túl voltam és most jött meg a kedvem a táncoláshoz. Nora tudja igazán, hogy tudok táncolni mikor, elengedem magam, ezért őt vonszoltam magammal a másik szobába. A szobában teljes sötétség uralkodott, amit néha a stroboszkóp villogó vagy épp forgó színei és mintái zavartak meg. A tömeg közepébe vettem magam s táncolni kezdtem. Hagytam, hogy a ritmus magával ragadjon. Rég táncoltam ilyen felszabadultan. Talán 15 éves koromban, az utolsó táncórámon. 7 évig latin táncoltam. Imádtam mindennél jobban. Egy időben rúd táncolni is jártam, csak hogy idegesítsem anyát. De meglepően jól ment és nagyon tetszett is. Igazán jó kondiban tartott és nem utolsó sorban látványos is volt. Nora vigyorogva nézett rám. Nem tudom mennyit táncoltunk bent, de a végére már alig kaptam levegőt.

-          Nem megyünk ki az udvarra? – Kérdeztem, s próbáltam túlordítani a zenét. Nora bólintott majd megragadta a kezemet és kihúzott a szobából.

-          Harry elvitte a kabátodat. – Mondta Lou mikor vázoltam, hogy ki szeretnék menni a kertbe. Csalódottan lebiggyesztettem ajkamat, mikor Lou a vállamra dobta kapucnis pulcsiját.

-          Van kabátom. – Mosolyodott el. Kimentünk a hátsó ajtót, s boldogan szippantottam magamba a hűs levegőt. Harryt nem láttam már egy ideje. De ha elvitte a kabátomat, akkor miért nem keresett meg engem? Talált magának más valakit? Valamit rosszul csináltam? Gondolatmenetemből Blake rántott ki.

-          Kérsz? – Nyújtott felém egy doboz cigit. Bólintottam s kivettem egy szálat. Ritkán szoktam cigizni. Egyszer-egyszer előfordult, hogy vettem egy dobozzal, ami majd egy évig kitartott. Annyira jól esett letüdőzni a káros füstöt, rég éreztem magam ennyire… szabadnak. Elmosolyodtam, majd nevetni kezdtem. Értetlen arcokkal találtam szembe magam, s ezen még jobban nevetni kezdtem.

-          Olyan szabadnak érzem magam! – Suttogtam gyermeki átéléssel.

-          Elhiszem drága! – Ölelt magához Nora. Végre nem kell, azon aggondóm anya mikor tépi fel az ajtót és mikor rángat el az egyetemről, vagy mikor kapok egy hívást, hogy menjek érte, mert annyira leitta magát, hogy meg sem tud mozdulni. Elment a vőlegényével, hát éljenek boldogan. A zene kiszűrődött, így mikor az egyik kedvenc számom csendült fel táncolni kezdtem. Kunyiztam még egy szál cigit Blake-től, és Norától is sikerült csennem egy kis szeszt. Belekortyoltam az italba, s boldogan állapítottam meg, hogy nagyon finom. Borzasztó édes volt, és én már alig éreztem az alkoholt.

-          And that's why I'm gon' take a good girl

I know you want it

I know you want it

I know you want it

You're a good girl

Can't let it get past me

You're far from plastic

Talk about getting blasted

I hate these blurred lines. – Énekeltem a refrént, s továbbra is táncoltam. Vagyis ide-oda lépkedtem. Nem érdekelt mit gondolnak rólam mások. Most tényleg jól éreztem magam. És nekem csak ez számított. Hogy gátlások nélkül szórakozom, és végre szabadnak érzem magam.

-          Szia, ja itt vagyunk a kertben. Igen, ő is itt van. – Lou nem tudom kivel beszélt telefonon, de zsibbadni kezdett a szám. Amit meg is említettem a többieknek.

-          Nekem akkor szokott amikor berúgok. Amint elnézem te szépen berúgtál. – Mosolygott Zayn. Kinyílt az ajtó, kíváncsian kaptam oda fejemet. Harry lépett ki rajta, s mosolyogva felém vette az irányt. Megállt előttem s rosszallóan rám nézett. Megvontam a vállam majd szája elé tartottam a cigit. Ajkai hozzá értek ujjaimhoz mikor beleszívott. Szemei egy pillanatra sem tévesztették el enyémet. Annyira megcsókoltam volna. Meg kell csókolnom. Szükségem van rá. Egy utolsót szívtam a cigiből, majd Nora felé fordultam. Szó nélkül odaadta az üveget. Bátorítás gyanánt kortyoltam párat s Harry felé nyújtottam. Ivott belőle pár kortyot, s tovább adta. Harry hátulról átkarolt. Fejemet mellkasának döntöttem és rátettem kezeimet hasamon pihenő kezére.

-          Meg fogsz fázni! Menjünk be! – Fogta meg a kezemet Harry és bevezetett.

-          Gyere táncolni! – Arcára ijedt kifejezés ült ki.

-          Grace én nem táncolok! – Nézett rám határozottan.

-          Tudom, tudom. Van egy is tetkód. Never gonna dance again. De… Harry, kérlek!!! – Néztem rá nagy szemekkel. Megadóan felsóhajtott, s kelletlenül követett. Most nem mentem be a tömeg közepére, mint Norával. Átkaroltam Harry nyakát, s hozzásimultam. Kezei derekamra vándoroltak, s néha kissé lejjebb merészkedett kezeivel. Kezdtem elveszteni a kontrollt. Harryt akartam nagyon. Ugyanakkor nem akartam itt mindenki előtt letámadni őt. Hátat fordítottam neki, s hozzádörgölőztem. Egyik kezét csípőmre tette, míg másikkal félre söpörte a hajamat. Belecsókolt nyakamba, mire kellemes borzongás futott végig rajtam. A zenét már tompán hallottam, s éreztem amint agyamat ellepi a vágy. Már tényleg alig tudtam fékezni magam.

-          Nem megyünk fel a szobámba? – Kérdezte. Bólintottam, s összekulcsolta ujjainkat. Felmentünk az emeletre, ahol egy hosszú folyosóval találtam szembe magam. Először balra, majd jobbra fordultunk. Időm sem volt jobban körbenézni, de nagyvalószínűséggel úgysem emlékeztem volna rá, hogy mondjuk milyen színű a fal. Fehér volt egyébként. Megállt egy ajtó előtt, amin az ő neve díszelgett. Babrált kicsit a kulccsal majd kinyitotta s beengedett maga előtt. Kulcsra zárta az ajtót és felém fordult. Alkoholtól elködösült agyamon keresztül épp azon gondolkodtam mennyi érzelem tükröződik most Harry szemében. Boldogság, vágy.. A vágy gondolatára megnyaltam ajkaimat, s nekinyomtam Harryt az ajtónak. Meglepetten felnyögött, s lenézett rám. Lábujjhegyre álltam majd megcsókoltam. Istenem, de rég óta vágyom már erre. Ujjaim a puha, göndör tincsekbe csúsztak, s lágyan megmarkoltam haját nyögést váltva ki belőle. Annyira feltüzelt. Harry tudta ezt az érzést kiváltani belőlem. Na jó nem mintha mással lett volna ilyen kalandom de akkor is. Kezei fenekemre vándoroltak, s bele markoltak. Ajkai nyakamat ostromolták, kezeim pedig pólója alatt kidolgozott felsőtestét barangolták be.

-          Grace, akármennyire is csábít ez a helyzet, nem fogom kihasználni. – Nyomott egy utolsó csókot ajkaimra, majd szó szerint arrébb rakott. Leült az ágyára, s kibújt cipőjéből. Még mindig az elhangzott mondat járt a fejemben. Annyira elérzékenyültem. És.. mutatni akartam valamit Harrynek.  Leültem Harry mellé.

-          Használhatom a géped? – Mutattam a fekete laptopra, ami pár centire volt tőlem az ágyon. Aprót bólintott. Felnyitottam a tetejét, s rákattintottam a Harry nevű fiókra. – jelszó? – Néztem rá. Közelebb ült, s lassan gépelni kezdte. 2013.06.26. Először nem is akartam megemlíteni, de túl kíváncsi voltam. – Harry.. a jelszavad 2013.06.26.. igaz? – Megint bólintott. – Mi volt azon a napon? – Kérdeztem.

-          Eldöntöttük pár haverommal, hogy lenézünk a tengerpartra. De kicsit messzebb akartunk menni, ezért mentünk el a Hola Beachre. Az első napon, találkoztam egy lánnyal. Tudod.. ő más, mint a többiek. Teljesen máshogy gondolkodik, és más az életfelfogása. Mindenkiben a legjobbat látja, és a legjobbat hozza ki másokból. Hülye voltam, és fogadtam. Pedig nem ez vezérelt, igazából nem is a bugyijába akartam bejutni, hanem a lelkébe. Meg akartam tudni, milyen igazából, mi a véleménye a dolgokról, a világról. Minden nap együtt voltam vele. Tudom, néha az idegeire mentem, amikor munka közben zavartam. De.. annyira lenyűgözött, ahogy az emberekkel bánt. Annyi empátia van benne. Bárkiről is legyen szó. Mindenkihez volt egykedves szava. Emlékszem mennyire lenyűgözött. Egy középkörű nő már régóta az étteremben ült, a lányát várta, mikor telefonhívást kapott. A lánya mégsem tudott eljönni. Láttam rajta a fájdalmat, de még akkor is mosolygott mikor Ő kiszolgálta. És amit ezután tett a lány.. el sem hittem, hogy léteznek még ilyen emberek. Egy csokor virágot tett a hölgy asztalára és mosolyogva mondta, hogy ez a ház ajándéka. Annyira boldog volt a nő. És.. ekkor esett le, hogy nem tehetem tönkre. Nem nyerhetem meg a fogadást. De… sajnos elrontottam, mert mindent megtudott és elég csúnyán elintézett. Emlékszem milyen mérges voltam. De nem rá, hanem magamra. Hogy hagytam egy ilyen csodálatos lányt elmenni. De úgy látom, a sors máshogy akarja. Mert esélyem volt még egyszer találkozni vele. Leírhatatlanul boldog voltam mikor újból megláttam, apró törékeny alkatát, mosolygós zöld szemeit, csókolni való ajkait. Eldöntöttem mindent másképp csinálok. – Türelmesen figyelt engem. Nem szóltam egy szót sem. Csupán megnyitottam az internetet, bepötyögtem egy oldalnak a címét, majd Harryre pillantottam.

-          Most felolvasok neked valamit. Ez amolyan úti napló szerűség.. Leírtam benne mindent, ami a nyáron történt.
2013.06.26
Ma megismerkedtem egy fiúval. Eléggé rámenős és néha kicsit erőszakos, de tudom, ez csak a látszat. Mindig jó emberismerőnek tartottam magam, így alig vártam, hogy kettesben lehessünk kicsit, a hülye haverjai nélkül. Délután, a műszakom után elhívott fagyizni. A parton sétáltunk, a tűző nap alatt, miközben próbáltuk hűteni magunkat egy kis fagyos édességgel. Tudtam, hogy kedves és figyelmes, csupán egy maszkot húz magára minden egyes alkalommal mikor a haverjai feltűnnek. Reménykedtem benne, hogy ez nem olyan nyári románc lesz, de mindig emlékeztettem magam arra, hogy lehet, többé nem találkozunk. Ezért minden nap elmondtam magamnak, vagy ötvenszer hogy nem lehetek belé szerelmes. Bármennyire is vonzó. De.. Első látásra belé szerettem. Ezelőtt még sosem voltam szerelmes, és igazából sosem tetszett még olyan fiú, mint Ő. Sok tetkója van, és van néhány piercingje is, mégis engem a bensője fogott meg. És… reméltem, hogy legalább baráttokként válunk el a nyár végén. De tévedtem. Fogadott a haverjaival, hogy megdönt engem x idő alatt. Nagyon mérges lettem rá. Emlékszem először otthagytam, majd mikor egyik esti műszakom után eljött elém, iszonyú mérges lettem rá. Fájdalmat akartam okozni neki, ahogyan Ő összetörte a szívemet. A műszak végén tudtam meg, hogy nem csak engem fűzött, hanem néhány barátnőmet is. Oké, valljuk be ez is fájt. De a legjobban azt fájt, hogy fogadott. Ennyit nézett ki belőlem? Hogy én egy egyszerű nyári kaland vagyok, akit 2 hét után megfektethet?! Magyarázkodni kezdett, amire én érthető módon abszolút nem voltam kíváncsi. Megütöttem őt. A pofon hangosan csattant arcán. Erőszakosan lefogott és megcsókolt. Sosem ütöttem még meg senkit ököllel, most mégis arca találkozott jobb egyenesemmel. Azt hittem eltört a kezem, annyira sajgott az ütés után. Miután még egyszer próbálkozott, gyomorszájon rúgtam és rohanni kezdtem. Igazából kicsit megijedtem. Nem tudtam milyen is igazából. Ezek után nem. Mi van, ha ezt az egészet megjátszotta, és félre ismertem őt?
Ezek után nem találkoztam vele többé. Pedig kerestem őt sokszor, kíváncsi voltam, hogy fest. De.. igazából látni akartam őt. Látni, hogy minden rendben, újra látni a mosolyát, újra hallani a nevetését, a rekedtes hangját, hihetetlenül zöld szemeit. Mivel most törték össze a szívemet először, és úgy igazán nem voltak barátaim. (Értsétek felszínes barátokkal voltam körbe véve, akiket az érdekelt leginkább, hogy mekkora házunk van, mennyi pénzünk, és hogy műszak után átjöhetnek – e medencézni vagy szaunázni esetleg pezsgő fürdőzni.) Ezért egyedül küzdöttem át magam ezen. Ami nem volt egyszerű, főleg egy olyan anyával, mint ami nekem van. Minden egyes nap, minden egyes áldott nap tök minden egy, hogy épp beestem az ágyba az éjjeli műszak után, vagy épp munkából rohantam el anyámért a városkülönböző pontjaira. Mindig talált egy olyan bárt vagy kocsmát ahol még nem volt és nem tiltották ki őt. Mocskosul berúgott és mindig nekem kellett őt hazavinni és lefektetni. Megtettem, mert mégis csak az anyám. De ez sem segített azon, hogy lelkileg kivoltam. Minden vágyam az volt, hogy elhúzhassak ebből a szarfészekből. És végre megtettem. Elmentem egyetemre. Boldogabb már nem is lehetnék, természetesen anyám jött velem. Le is égetve engem. A szobatársam egykori legjobb barátnőm volt, s újra találkoztam vele, azzal, aki összetörte a szívemet, és magával vitt egy darabot belőle. – Szemeim megteltek könnyekkel, ahogy visszagondoltam arra a rengeteg álmatlan éjszakára. Amikor álmatlanul forgolódtam, vagy amikor álomba sírtam magam egy-egy szörnyű nap után.

-          Nem tudtam, hogy így éreztél. Azt hittem volt már barátod… Ha tudtam volna, akkor nem kezdek veled. – Nézett rám komolyan.

-          Akkor én kezdtem volna veled. A sors akarta így, Harry. Valamiért kaptunk még egy lehetőséget. Egyébként meg nem idegesítettél. Szerettem, amikor ott voltál velem munka közben is. – Mosolyodtam el.

-          Igazad van. Kaptunk még egy lehetőséget. Mindent jól akarok csinálni, Grace. Jó akarok lenni neked. – A takarót babrálta miközben beszélt. Kezemet álla alá csúsztattam, s megemeltem, hogy szemembe nézzen.

-          Harry, te tökéletes vagy számomra. A veszekedéseink nélkül el sem tudnám képzelni az életemet, és.. nélküled sem. Az óta a nap óta helyed van az életemben. És nem akarom, hogy valamikor is, csak úgy fogod magad és kisétálsz az életemből. Nem hagyhatsz magad után még nagyobb űrt. Nem tudnám még egyszer elviselni. – Kétségbeesetten nyúltam keze után. Megrémített a gondolat, hogy soha többé ne láthassam Harryt.

-          Nem fogsz, ígérem. – Közelebb hajolt, a megcsókolt. Ez a csók sokkal lágyabb volt, mint az előző. Éreztem a szeretet, s az odaadást. Szerettem, amikor Harry ilyen gyengéd volt velem.  – De próbáljunk meg aludni szerintem. Már fél négy is elmúlt.

-          Mindjárt reggel van. – Ásítottam egyet. Harry megmutatta a fürdőt. Miközben én a sminkemet mostam le, Harry az ágyat csinálta. Kissé még kótyagosnak éreztem magam, és tudtam, hogy még bőven van alkohol a szervezetemben. De túl jól éreztem magam ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam. Harry már az ágyban feküdt mikor kiléptem a fürdőből. Befeküdtem mellé, s mellkasára hajtottam a fejemet. Sötét tincseimmel kezdett babrálni, miközben én köröket rajzolgattam mutató ujjammal csupasz mellkasára. Annyira megnyugtatott közelsége, az illata és a szívdobogása. Megszűnt körülöttünk a világ. Csak ő és én léteztünk. És azt kívántam bár így maradhatnánk örökké.

5. rész

Igazából rettegtem attól, hogy Harry nem fog visszajönni. Féltem, hogy találkozott egy csajjal és… Már a sírás fojtogatott mikor Harry belibbent az ajtón egy szatyorral a kezében.

-          De hülye vagyok! Írnom kellett volna egy sms-t. Azt hitted nem jövök vissza?! Kis butus! – Ölelt magához. Szorosan összezártam szemeimet, nehogy egyetlen könnycsepp kiszökjön. – Sírsz?! Ne sírj! Ne haragudj. Beugrottam a KFC-be. Hoztam vacsit. – Puszilt meg. Megtöröltem az arcomat majd mosolyogva néztem a vidám Harryre. Most vettem észre mennyire jó kedve. Rég láttam ezt a csibészes mosolyt az arcán.

-          Harry, mitől lett ilyen jó kedved? – Kérdezte Nora. Harry odahajolt hozzá és súgott valamit a fülébe. Én addig megpróbáltam hangtalanul átmászni Harry mögött az ágyon, hogy elérjem a kajás szatyrot. Már majdnem megkaparintottam a kincset, mikor Harry a derekamnál fogva visszarántott, s csikizni kezdett.

-          Nohhraaahhh.. Szheeedh leh rólamh! – Próbáltam kipréselni magamból egy értelmes mondatot. A tüdőm próbált minél több oxigénhez jutni, de nem tudott. Képtelen voltam abba hagyni a nevetést. Harry elengedett, s elégedetten nézte kipirult arcom és szaporán emelkedő mellkasom. Megigazítottam pólómat, s felültem. Nora bekapcsolta a tv-t, míg ettünk azt lestük. Igazából fogalmam sincs, milyen műsor ment épp. Annyira elmerültem gondolataimban. Harry annyira boldognak tűnik. Mi történhetett? Egy lány van a dologban? Furcsa mód erre a gondolatra fájdalom kerítette hatalmába szívemet. Fájna Harryt egy másik lánnyal látni? Biztosan. De.. Hisz semmi esélyem nála, akkor miért nem tudok barátként tekinteni rá? Nem értem. Már kezdtek megőrjíteni a gondolataim mikor egy zöld szempár úszott látóterembe.

-          Grace, már vagy 5 perce beszélünk hozzád. – Mosolygott a fürtös.

-          Ja, mi? Izé.. Bocsi! – Nevettem zavartan.  – Elkalandoztam.

-          Azt látom. – Mosolyogott csibészesen Harry. – Azt kérdeztük, hogy szeretnél menni, fürdeni?

-          Igen. – Összeszedtem a szükséges dolgokat, s elindultam a fürdőbe. 11 óra fele járhatott az idő, ilyenkor elég kihalt minden. A legtöbben alszanak, vagy buliznak, jó esetben tanulnak. Beálltam a szokásos zuhanyfülkébe, elhúztam a függönyt. Megnyitottam a csapot és hagytam, hogy a langyos víz ellazítson.

-          Halihó! – Hallottam meg a mellettem lévő zuhanyfülkéből Harry hangját. Megijedtem. Én itt állok meztelenül, és csupán egy vékony fal választ el minket egymástól. Mi van, ha Harry gondol egyet és átjön? Nem állok készen arra, hogy lásson. Várjunk… Miért kéne készen állnom? Hiszen nem érdeklem őt ÚGY. Akkor semmi gond… De miért félek mégis? Harry elég perverz tud lenni. És tudom, hogy szereti a szexet. De én miért gondolkodok ilyeneken? A fejemet párszor belevertem a csempézett falba.

-          Grace, jól vagy? – Kérdezte Harry.

-          Persze. Minden rendben. Magam köré csavartam a törölközőt és leültem a padra, amire a ruháimat tettem. Kíváncsian néztem Harry cuccaira. Kipakolt mindent, ami a zsebében volt. Egy doboz cigi és gyújtó hevert ruhái mellett. Gyorsan felvettem a pizsimet míg ő zuhanyozott, majd elvettem a cigit meg a gyújtót. Belebújtam papucsomba, s beszaladtam a szobánkba. Becsuktam az ajtót és nekidőltem miközben a szobát vizslattam a tökéletes rejtekhely megleléséhez. Nora értetlenül nézett rám, majd felmutattam zsákmányomat. Kihúztam az íróasztalom fiókját, s kivettem belőle a falapot. Egy duplaaljú fiók, ami jelenti, hogy van egy „hamis” alja, amit ha felemelsz, alatta találsz egy kis rekeszt. Ide rejtettem a cigit és a gyújtót. Épp akkor csuktam vissza mikor Harry belépett. A hely hiány miatt az íróasztalhoz préselődtem. Harry megtörölte nedves tincseit, s a székre dobta cuccait. Hozzám simult, miközben kifejezéstelen arccal meredt rám.

-          Hol van? – Kérdezte vészjósló hangon. Túl jól ismerem őt. Ilyenkor játssza a nagy keményet, de igazából arra vár, hogy elkaphasson és megkínozhasson. Vaaagy… Megpróbál turkálni a fejemben, hogy hova rejtettem számára oly fontos tüdőszennyező tárgyat.

-          Nem tudom, miről beszélsz. – Adtam az ártatlant.

-          A cigi. Hol van? – Kérdezte. Megvontam a vállam és próbáltam elmenni mellette. Megfogta a derekamat s felültetett az íróasztalra. Kihúzta a fiókot, bosszúsan összehúzta szemöldökét. Rám villantotta zöld szemeit, ajkait csalódottan lebiggyesztette.

-          Majd visszakapod. – Simogattam meg arcát mosolyogva. Most néztem, hogy mi van rajta. Egy szürke melegítő alsó és egy fekete póló. Ezt tőlem kapta! Még a nyáron szereztem neki egy pólót. Vagyis nekem nagyon tetszett, és gondoltam neki is tetszeni fog így megvettem neki. Egy farkas van rajta. Imádom a Drop Dead-es cuccokat, és ezt még egy fesztivál során zsebeltem be. Nyáron, a tengerparton, kb. minden héten másik fesztivál van, ami miatt nekem rengeteg melóm volt, de egyszer-kétszer kaptam 2 nap szabadnapot. – Még mindig meg van? – Mutattam a pólóra. Totál elérzékenyültem.

-          Persze. – Mosolyodott el. Eltávolodott tőlem, s hagyta, hogy lejöjjek az asztalról. Bemásztam az ágyba, s dobtam Norának egy puszit. Harry befészkelte magát mellém, majd lekapcsolta a lámpákat.

-          Jó éjt gyerekek! Semmi huncutkodás! – Kuncogott Nora. Befordultam a fal felé. Éreztem amint Harry mocorogni kezd mellettem majd szorosan hozzám bújt. Mindig is szerettem kifliben aludni. Én vagyok a kis kifli, ő meg nagy. Megmosolyogtatott gyerekes gondolatmenetem. Harry átölelt egyik karjával, s nyakamba puszilt.

-          Jó éjt! – Súgta a fülembe. Attól függetlenül, hogy délután is aludtunk, ahogy becsuktam a szememet elaludtam. Nem álmodtam semmit, és egyszer sem ébredtem fel az éjszaka. Harry közelsége mindig is megnyugtatott. Na jó. Mostanság. Mikor alszunk.

-          Gracie! – Simogatta valaki az arcomat. – Ideje felkelni! – Harry rekedtes hangja olyan szexi. Miket gondolok még fél álomban? Kelletlenül nyitottam ki szemeimet, s morcosan nyújtózkodtam egyet. Felültem Harry mellett az ágyban. Nora még húzta a lóbőrt. A mázlista. Neki nincs első 2 órája, nekem meg 8-tól 3-ig óráim vannak. Pénteken! Épp készültem felállni az ágyban mikor Harry visszarántott.

-          Nem is kapok Jó reggelt puszit? – Kérdezte. Olyan aranyos volt. Álmoskás kifejezés ült arcán, göndör tincsei a szélrózsa minden irányába meredeztek. Nyomtam egy puszit az arcára mire egy elégedett morgás hagyta el ajkait. Libabőrös lettem ettől a hangtól, s jobbnak láttam kimenni fogat mosni, mielőtt valami olyat teszek, amit magam is megbánok. Kicsoszogtam a fürdőbe. Megmostam a fogamat és az arcomat, bekentem az arcomat egy krémmel, ami segít, hogy az arcom egésznap matt legyen, és ne fényesedjen ki. Utálom, hogy zsíros a bőröm. Vagyis vegyes. Vagyis hol mikor milyen. Télen szeret kiszáradni és akkor annyit szenvedek, hogy milyen krémet keressek, nyáron viszont zsíros. És ez megőrjít. A nőknek annyi gondja van, de most tényleg! Sóhajtottam egy nagyot s visszamentem a szobába. Harry épp az övét fűzte be a nadrágjába. És nem volt rajta póló… MI? Nincs rajta póló? Pár percig meredten néztem kidolgozott, tetkós felsőtestét majd elkaptam tekintetem és megráztam a fejemet. Kiválasztottam a mai szerelésemet. Eléggé nyűgös voltam így valami kényelmeset akartam. Egy világos farmert választottam, hozzá egy háromnegyedes ujjú pólót, aminek az ujjai feketék, míg a többi része fehér. DEAD felirat virított rajta. Nem kell rosszra gondolni, mint említettem imádom a Drop Dead márkát. Belebújtam fehér conversembe, és felkaptam egy fekete zipzáras, kapucnis pulcsit, aminek a kapucniján cica fülek vannak. Megfésülködtem, kivasaltam a hajamat. És feltettem egy kis sminket, míg Harry a fürdőben készülődött. Mivel mostanában „pattanásmentes” napjaim vannak így egy leheletnyi BB krémet tettem fel. A szememet fekete szemceruzával húztam ki, egy-két réteg szempillaspirál végül egy kis pirosító. Bedobtam a táskámba az eper ízű ajakbalzsamomat, s megnéztem Harry mit csinál. Épp fogat mosott.

-          Mipffhfhf khsésf… - Folytatta volna fogkefével és fogkrémmel teli szájjal, mikor közbe vágtam.

-          Harry! – Nevettem rajta. – Siess! Hagytam ott s visszamentem a szobába és nyomtam egy puszit Nora arcára, majd loptam egy kicsit a parfümjéből. Nem tehetek róla. Beleszerettem. Katy Perry Killer Queen-jét használja. Én is megveszem, ha anya küldi a pénzt. Ja. Kéne egy állás is. Oh, mama. Mennyi minden kell még. Ajándékokat is kell vennem, ruhát is télre, cipőt. Kéne venni egy új tv-t, mert a mostani valami katasztrófa. Hol működik, hol nem. Néha gondol egyet és magától felhangosodik, máskor meg az Istenért nem lehet felhangosítani.

-          Kész vagyok! – Nyomott puszit Harry a homlokomra majd elindultunk a kávézó felé.

-          Akkor jössz este? – Kérdezte miután kijöttünk a kávézóból, két kávéval és egy kis reggelivel. 

-          Ühüm! – Kortyoltam bele az édes, forró nedűbe. Hideg volt kint. Nem is kicsit. Összébb húztam magamon a pulcsit.

-          Akkor.. Mondjuk 10-re értetek jövök, az úgy jó? – Kérdezte.

-          Persze! – Mosolyodtam el, s gyorsan letettem a padra a kávét, ugyanis egy boldog szőke közelített felém fénysugár meghajtással. A nyakamba vetette magát, miután a szuszt is kinyomta belőlem, leültünk. Izgatottan kezdett hadarni, hogy Daisy-vel tegnap beszélgettek órák után, sőt még kávézni is elmentek. Aztán egész este chateltek. Örültem, hogy boldog. Daisy nagyon édes lány. Ábrándozva figyeltem a tanárt, miközben apró szívecskéket rajzoltam a füzetembe.

-          Grace, kicsengettek! – Lengette meg előttem a kezét Harry. Zavartan körbe pillantottam. Mindenki pakolászott, s csoportokban indultak a következő órára. Máris vége az órának? Jól elkalandozhattam… Nem is értem.. most min gondolkodtam ennyit? Nem is emlékszem… vagyis… az elején még arról, hogy Niall és Daisy milyen aranyosak lennének együtt, aztán… Nem tudom… Talán Harryre gondoltam? Némán követtem Harryt a következő órára, ami spanyol. Fáradt voltam (pedig sokat aludtam), nyűgös is, és semmi kedvem nem volt menni az esti buliba. Baah.. Remélem, estig megjön a kedvem, nem akarom Harryt megbántani azzal, hogy nem megyek el. És nem is akarom elszalasztani az esélyemet.. Ki tudja, mikor lehetek megint ennyit együtt HHHHHarrdsadasdsHarryvel. Beértünk a terembe és leültünk a helyünkre. Államat kezemen támasztottam, s megint agyalni kezdtem. Mit vegyek fel este? Lehet kérnem, kéne Norától valami ruhát… Nem is emlékszem nekem milyen ruháim vannak… Mit csináljak, hogy ráhangolódjak a bulira? Jaj.. Eddig csupán egyetlen-egyszer voltam házibuliban… és kb. fél órát. Hát nem nekem találták ki a bulikat, de az is lehet, hogy csupán rossz emberekkel voltam körülvéve (na, jó ez igaz). És kétszer ittam. Egyszer sem rúgtam be, talán spicces voltam. Ma be fogok rúgni? Ha Norán múlik igen. Remélem Lou és Zayn ott lesznek, már hiányoznak kicsit.

-          Grace, már az űrben vagy? – Kérdezte Harry.

-          Mi?! Ja persze.. – Álltam fel, s kimentünk a folyosóra.

-          Egész órán csak ültél és néztél magad elé. Baj van? – Fürkészte arcomat azokkal a hihetetlenül zöld szemeivel.

-          Ja, nem dehogy. Csak.. elragadtak a gondolataim. – Erőltettem egy mosolyt az arcomra. Bizonytalanul bólintott.

-          Akkor, szia, este találkozunk! – Nyomott puszit arcomra, majd elindult az épület kijárata felé. Hát persze.. Péntekenként csak 2 közös óránk van… Eléggé réveteg voltam ma, az órák anyagaiból néhány mondatfoszlányt, ha elkaptam. Nem tudom, mi van velem. Zombiként csoszogtam be a szobánkba és artikulátlanul morogva dőltem be az ágyba.

-          Na, mi az? – Kérdezte Nora.

-          Nem tudooooom. Egyszerűen semmihez nincs kedvem. – Fordultam a hátamra és a plafont kezdtem tanulmányozni.

-          Miii? Nem is akarsz jönni este? – Kérdezte Nora döbbenten.

-          Nem erről van szó.. Megyek csak..

-          Nincs kedved. – Fejezte be helyettem a mondatot.

-          Jah… Jaj egésznap csak kattogott az agyam. Olyan sületlenségeken, hogy a felére nem is emlékszem és érted, emiatt nem jegyzeteltem. – Sóhajtottam.

-          Csak nem szerelmes vagy? – Kérdezte Nora.

-          Mi?! – Ültem fel az ágyban. – Nem, nem hinném. – Bizonytalanodtam el.

-          Na gyere csajszi, meghozzuk a kedvedet a bulihoz! – Mondta Nora, s bekapcsolt egy lejátszási listát a laptopján. Csupa bulizós szám volt, s Nora az ágyán ugrált, énekelve a dalszövegeket. Ismertem mindet, de még ez sem hozott igazán lázba. Talán féltem is egy kicsit az estétől…

-          Naaa! Gyere már! – Húzott fel az ágyról és táncolni kezdett előttem. – Gyerünk már! – Rázott meg. Elmosolyodtam majd én is táncolni kezdtem a zene ritmusára. Kezdtem feloldódni és a bulizáshoz is megjött a kedvem. Norával vagy fél hétig ugráltunk és hülyültünk.

-          Baszki baszki baszki! – Nézett Nora az órára.

-          Mi az? – Kérdeztem értetlenül.

-          Blake fél 8-kor jön. És még el se kezdtem készülődni! – Nézett rám kétségbeesetten.

-          Menj zuhanyozni, én addig kitalálom, mit vegyél fel. Kivasalod a hajad vagy besütöd? – Kérdeztem a kapkodó lánytól.

-          Kivasalom. – Azzal kiviharzott a szobából. Mosolyogva néztem a csukott ajtót. Annyira hiányzott ez a tökkelütött csajszi. Bedugtam a hajvasalót a konnektorba, s kinyitottam Nora szekrényét. Kiválasztottam neki egy farmert és egy csillogó, ujjatlan pólót. Leültem a szekrény elé s az elém táruló káoszt próbáltam rendezni.  A szekrény aljában cipő hegy tornyosult. Ha valamelyiket fel akartad volna venni, a párját minimum fél óráig kellett volna keresni. Megígértem magamnak, ha Nora készen van, akkor megszüntetem ezt a káoszt. Nem vagyok valami nagy rendszerető, de az már sok. Kihalásztam egy fekete, csillogó magas sarkút, de ádáz harcok során sikerült előbányásznom a párját. Nora fehérneműben tért vissza.

-          Istennő vagy! – Nézett a kikészített ruhákra. Gyorsan felöltözött majd elkezdte sminkelni magát.

-          Nora, csináljam addig a hajad? Már negyed 8 van! – Kérdeztem, mire az említett bólintott egyet. Óvatosan kifésültem haját, s kivasaltam neki.

-          Köszönöm! – Nézett rám hálásan mikor végeztem. Kopogtak.

-          Gyere! – Kiáltotta Nora. Épp a cipőjébe bújt bele mikor Blake belépett.

-          Azta.. Nora.. te gyönyörű vagy! – Csókolta meg barátnőjét. – Hali Gracie! – Nyomott puszit arcomra.

-          Köszönöm! – Mondta Nora, s leültek az ágyára.

-          Mi a terv? – Kérdeztem.

-          Hát 8 fele jön Zayn felvesz minket és elmegyünk bowlingozni. Nincs kedved jönni? – Kérdezte Blake.

-          Harry jön értem.

-          Ja értem. – Mosolyodott el Blake.

-          Tényleg, te mit veszel fel? – Kérdezte Nora.

-          Nem tudom. De Dr.Martens cipőben megyek. – Dőltem hátra az ágyon.

-          Jó de melyikben? Hány pár Dr.Martens cipőd van? – Kérdezte, s kinyitotta szekrényemet. Elkezdtem számolni a fejemben.

-          Öhm… Tíz? Talán… De a sima feketét akarom felvenni. – Mondtam.

-          Miért nem jössz magas sarkúba? – Kérdezte, s tovább kutatott a szekrényembe.

-          Nincs kedvem felvenni. – Az oldalamra fordultam s kíváncsian néztem barátnőmet. Sóhajtott egyet. Végül kivett egy fekete-fehér hosszanti csíkos leggingset, egy fekete crop topszerű felsőt, aminek hosszú az ujja és van rajta fehér kereszt. Lette az ágyra, elővette a cipőt is, már csak kiegészítőket keresett. Végül egy vastag, aranyszínű nyakláncnál döntött.

-          Köszönöm! – Néztem elégedetten a szettre.

-          Na, de mi megyünk is. Majd ott találkozunk! – Nyomott puszit arcomra Nora, majd kimentek.

-          Legyetek jók! – Kiáltottam utánuk. Rezgett a telóm, ezért megnéztem ki az. 

Kicsit zavarban voltam még. Rég sms-eztem Harryvel. Hűha… Még így is szűkös az idő. Elmentem zuhanyozni, s próbáltam nem állni sokáig a kellemes víz alatt. Visszamentem a szobába, és kényelmesen öltözködni kezdtem. Kisebb szívroham ért, ahogy az órára pillantottam. Háromnegyed kilenc! Gyorsan felkaptam a nadrágom és felsőt, s leültem sminkelni. BB krém, púder, pirosító, fekete cicás tus, ajakbalzsam. Kivasaltam a hajam, s az órára pillantottam. 8:55. Kopogtak, s Harry lépett be. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy mennyire jól néz ki. Egy fekete szűk farmer volt rajta, és egy fekete bakancs. Egy Ramones-es fekete póló (amit szintén tőlem kapott) és egy fekete szövet kabát. Megigazítottam a hajamat, majd kihúztam a hajvasalót a konnektorból. Harry szórakozott mosolyából ítélvén valamit tervez. Leült az ágyra, én meg vele szemben Nora ágyára telepedtem le. Nem is tévedtem mikor elővett egy üveg piát.

-          Harry! – Néztem rá ijedten.

-          Na, csak egy kicsit igyál. Jó lesz. Nem akarlak leitatni, csak egy kis bátorságot öntök beléd. Szó szerint. – Mosolyodott el.

-          Na jó. De mi ez? – Kérdeztem.

-          Vodka. De hoztam narancslevet. – Harry elvette az asztalon lévő poharat, s töltött bele vodkát és narancsot. Felém nyújtotta. Fintorogva kortyoltam bele. Nem is olyan rossz. Gyorsan megittam a pohár tartalmát, s Harryre néztem. Kifejezéstelen arccal nézett engem. Próbáltam kitalálni mi járhat fejében, mikor egy újabb kör alkoholt nyomott kezembe. Ebben már jóval több vodka volt, mint az előzőben. Végig futott rajtam a borzongás mikor legurítottam az italt. Éreztem amint szétárad ereimben az alkohol. Kezdett melegem lenni és éreztem, hogy kicsit megütött. Mivel nagyon nagyon ritkán szoktam inni, ezért gondoltam, hogy ez lesz. Nem kell sok pia és berúgok.  Harry bekapcsolta a rádiót a kis hifin. Mivel Nora használta utoljára- tegnap- ezért az ő kedvenc számai csendültek fel. Na jó. Én is nagyon szeretem őket. Felcsendült a Talk Dirty To Me. Rögtön mozogni kezdtem az ágyon, s énekeltem hozzá a szöveget. Harry mosolyogva figyelt, majd felálltam és hülyéskedni kezdtem. Harry felállt és vicces mozdulatokat csinált, amitől nekem nevetnem kellett. Ő is nevetni kezdett, s boldogan megöleltem őt. Ritkán hallom nevetni őt, pedig nincs csodálatosabb hang a földön, mint a nevetése. Na jó a rekedtes hangja az őrületbe kerget de a nevetése… Csodálatos. Csillogó szemeibe néztem, s próbáltam kiolvasni mi rejlik bennük. Átkaroltam a nyakát, s lábujjhegyre álltam. Harry felhúzta egyik szemöldökét, s huncut mosoly jelent meg arcán. Meg akarom csókolni. Villant át agyamon. Csupán pár centi választott el minket, mikor megszólalt Harry telefonja. Csalódottan helyeztem vissza lábaimat a talajra. Harry nem engedett el. Felvette a telefonját. Láttam rajta, hogy mérges. Veszekedett kicsit a telefonálóval majd lerakta.

-          Louis volt. Kell még néhány üveg pia. Gyere, menjünk! – Nyújtotta felém a kezét. Felkaptam a kabátomat, és összekulcsoltam ujjainkat. Valamiért annyira természetes volt számomra, hogy kézen fogva megyünk, hogy fel sem tűnt igazából. Beültünk a kocsiba, s Harry feltekerte a fűtést. Bekapcsoltam a rádiót, majd az övemet is bekacsoltam. Harry rátaposott a gázra s az autó megindult hátrafele, majd fék csikorgatva kikanyarodott. Megint váltott, s újból rálépett a gázra. A pirosnál fékezett egy hatalmasat.

-          Harry! – Szóltam rá.

-          Bocs! – Morogta. Annyira forrófejű, te jó ég. Rátettem kezemet a váltón pihenő kezére, s megszorítottam. Harry rám nézett, s megjelent egy mosoly szája sarkában. Kicsit lassabban vezetett, majd megállt egy éjjel nappali előtt. Bement. A kocsiban nézelődtem, de semmi érdekeset nem találtam. Harry egy szatyorral tért vissza, amit betett a hátsó ülésre. Újra elindultunk mikor visszaült. Kíváncsi voltam, és inni akartam még egy kicsit mielőtt bemegyünk. Oldani akartam szorongásomat, s végre igazán jól érezni magam. Gátlások nélkül…