7. rész

Iszonyatos fejfájásra ébredtem reggel. Miután rájöttem, kinek a szobájában fekszem, és ráadásul kin, megnyugodtam. Fejem alatt Harry mellkasa egyetlenesen mozgott fel-le. Óvatosan megmozdultam mire fejembe egy hatalmasat nyilallt a fájdalom. Halkan felnyögtem, s meg sem próbáltam még egyszer megmozdulni. Harry keze hátamra siklott.

-          Jól vagy? – Kérdezte az irtó szexi, most ébredtem hangján.

-          Fáj a fejem. – Motyogtam s megpróbáltam felülni. Mozdulatom ismételt nyilallás a fejbe s hányinger követte.  – Kivagyok…

-          Nem csodálom. Jó sokat ittál. Hozzak egy pohár vizet? – Kérdezte.

-          Nem köszönöm. – Harry felült, s közelebb húzott magához.

-          Ugye… emlékszel mindenre? – Kérdezte miközben az ágynemű huzatot nézte.

-          Öhm… miért? Csináltam valami őrültséget? – Kérdeztem.

-          Nem tudom… Lehet, így annak gondolod. – Nézett rám. Arca kifejezéstelen volt. Semmit nem tudtam leolvasni róla. Mérges lettem. Miért kell eltitkolnia az érzelmeit? Miért nem tudja egyszerűen kimutatni.

-          Mondd már mit csináltam! – Csattantam fel.

-          Most meg mi bajod van? – Emelte fel hangját.

-          Sosem tudod kimutatni az érzelmeidet, és ez kiborít! Mindig játszod a nagy menőt. Miért nem tudsz olyan lenni mindig, mint éjjel voltál? - Kérdeztem idegesen.

-          Miért milyen voltam éjjel? – Kérdezte gúnyosan.

-          Kedves és aranyos.. és…

-          Mi és? Mondjad.. Kíváncsi vagyok! – Hogy lehet valaki… ekkora bunkó?!Felpattantam az ágyból. Nem volt túl jó ötlet ez a cselekedet, ugyanis megszédültem. Harry felugrott, s felém igyekezett mire felemeltem a kezemet, ezzel jelezve ne jöjjön közelebb. Idegesen felvettem a cipőmet, a kabátomat, s a táskámba beledobáltam mindent.

-          Add a kulcsot! – Nem néztem Harryre. Az ajtót néztem, féltem, hogy megütöm. Nagyon felidegesített. – Add már azt a kurva kulcsot! – Matatott egy sort majd felém dobta a kulcscsomót. Ugye most csak szórakozik velem?!  - Engedj ki! Most! – Hangom kezdett hisztérikussá válni. Harry felállt majd kitépte kezemből a kulcscsomót, s kinyitotta az ajtót. Majdnem fellökve Harryt kimentem mellette az ajtón, majd levágtattam a lépcsőn. Óvatosan kikerülgettem a földön alvó emberkéket, s kirohantam. Hideg rögtön csontomig hatolt, s felnéztem az égre, ami most be volt borulva. Bármelyik percben esni kezdhet. Feltettem a kapucnit a fejemre, majd zsebre dugtam a kezeimet és elindultam. Igazából fogalmam sem volt merre kell mennem, úgy voltam vele, ha bárkivel is találkozok, megkérdezem, merre kell mennem. Annyira mérges voltam! De… fél óra séta után inkább szomorú. Megint veszekedtünk… És.. most egyedül bolyongok a hideg utcákon, ahelyett, hogy Harry meleg ölelésében aludnék. Mert azt terveztem, hogy visszafekszek aludni és megpróbálom Harryt is rávenni, hogy maradjon még egy kicsit ágyban.

-          Elnézést! – Szólítottam le egy velem szembe jövő nőt. Nagyon csinos volt, és valahonnan annyira ismerős volt. – Meg tudná mondani merre, van a campus? – Kérdeztem.

-          Természetesen. De az nagyon messze van. – Miután elmagyarázta és megköszöntem a segítséget tovább indultam. Legalább a fülesemet magammal hoztam. Szeretek hangosan zenét hallgatni ezért most is max hangerőn szóltak kedvenc számaim.  Szerintem másfél órát biztosan gyalogoltam. Mire elértem a campust alig éreztem a végtagjaimat. Gyorsan felmentem a szobámba és összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgokat. Beálltam a zuhany alá és élveztem amint a meleg víz felolvaszt és ellazít. Végig gondoltam a bulit, és a reggeli veszekedést. Könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek, s megijedtem attól, hogy mindig ez lesz. Harry kedves lesz, én elolvadok, aztán megint bunkózik és megbánt. Így lesz ez? Hogy mindig veszekedni fogunk? Lesz egyáltalán ebből valami… komoly? Harry és a komoly kapcsolatok?! Ne nevetess már… Miután kipancsoltam magam és megtörölköztem felöltöztem. Egy szürke melegítőt vettem fel és egy fehér rövid ujjú pólót. Belebújtam rózsaszín, bolyhos mamuszomba kicsit jobban éreztem magam. Olyan jó meleg és puha. A szobában kicsit összepakoltam majd befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a tv-t. Unottan kapcsolgattam összevissza mikor megakadt a szemem egy film címen. Szerelmünk lapjai… Már régóta meg szerettem volna nézni ezt a filmet. A film végére annyit sírtam, hogy levegőt venni is alig bírtam. Nora pont akkor toppant be mikor vége lett a filmnek.

-          Grace… Te jó ég! Mi történt? – Ült le mellém. Nem mondtam semmit. A nyakába vettetem magam és zokogni kezdtem. – Jól van semmi baj! – Simogatta a hátamat. – Minden rendben lesz! – El akartam hinni. Tényleg.. De annyira meg voltam rémülve attól, hogy mi is így végezzük majd Harryvel… hogy összejövünk valakivel, próbálunk túl lépni a másikon, aztán évek múltán újra találkozunk és rájövünk, hogy nem tudunk egymás nélkül élni. Akarom Harryt, mert szeretem őt. Mégis… az őrületbe tud kergetni. Miután kiöntöttem a szívemet Norának és a mai nap először ettem jobban éreztem magam. Igaz az orrom még be volt dugulva, amitől olyan volt a hangom mintha meg lettem volna fázva, és a fejem is nagyon fájt. Nora egy idióta sorozatot nézett, amin nagyokat nevetett. Annyira boldognak látszott, nem akartam megzavarni. Így újra elmentem fürdeni, felkaptam a fürdős cuccomat és elindultam zuhanyozni. Már akkor eleredtek a könnyeim mikor kiléptem a szobából. Igaz megkönnyebbültem mikor elmondtam mi történt, de te le voltam kétségekkel, félelemmel… és szerelemmel. Levetkőztem, s beálltam a zuhany alá. A forró víz valamilyen szinten segített ellazulni, de könnyeim, továbbra is megállíthatatlanul folytak. Szeretem Harryt ezt azóta a nap óta tudom, amikor először megláttam a szívem nagyot dobbant. És amikor rám mosolygott… Szükségem van rá. Egész életemben Nora volt az egyetlen jó dolog… de jött Harry és az összes gondom eltörpült. Amikor vele voltam nem gondoltam semmi aggasztó dologra, amikor nem voltam vele akkor is rá gondoltam. Csak ő járt a fejemben. A göndör fürtjei, a zöld szemei, a rózsaszín ajkai, a tetkói…. És… mi van ha Harry most egy másik lánnyal van? Hirtelen bevillant egy kép, amikor egy szőke, nagymellű lányt fűzött. A gondolatra ökölbe szorult a kezem, s hatalmasat ütöttem a csempézett falba. Elborult az agyam, és ezt a mozdulatot még párszor megismételtem. Miután kidühöngtem és sírtam magam elzártam a vizet, megtörölköztem és felöltöztem. A kezeim remegtek, s úgy éreztem, ha nem lehetek, Harry mellet megörülök. Folyton a film jelenetei pörögtek le előttem. Nem akarom úgy végezni, mint ők. De.. Harry olyan makacs. Úgyse hallgatna meg. És egyébként néha annyira ijesztő tud lenni. Visszamentem a szobába és befeküdtem az ágyba. Nora Blakekkel beszélt telefonon. Erről jutott eszembe a sajátom. Felkeltem és kivettem a kabátom zsebéből, Visszafeküdtem az ágyba, majd megnéztem. Semmi. Se üzenet se nem fogadott hívás, se értesítés. Fantasztikus. Tök fölösleges vagyok. Senki sem keresett. A fal felé fordultam és próbáltam kizárni a gondolataimat. Annyira meggyötört már az élet, és csak egy kicsit akartam boldog lenni, de úgy látszik, nem érdemlem meg vagy nem tudom. Nora azt hitte elaludtam ezért elköszönt szerelmétől és ő is lefeküdt aludni. A sötétben csak bámultam a falat, s gondolkodtam. Mindenen. Az életen, azon, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, azon, hogy nem kellek senkinek. A hátamra fordultam és a plafont kezdtem figyelni. A sötétben ugyan nem láttam sokat, de elképzeltem milyen lenne, ha nem lenne tető felettem és a borult eget nézhetném. Megnéztem a telefonomon az időt. Éjjel fél 2. Fantasztikus. Halkan felkeltem, belebújtam a bakancsomba, felkaptam a kabátomat. Az ajtóban azonban visszafordultam. Halkan kotorásztam Nora kabátjának zsebében, majd kivettem két szál cigit és egy gyújtót. Ki osontam a szobából, majd lementem a lépcsőn. Furcsa mód most sehonnan nem hallottam zenét, nem találkoztam részeg emberekkel. Szombat van… Gondolom, mindenki Harrynél van, vagy a környező diákszövetségi házakban. Kinyitottam a bejárati ajtót, s arcomba tódult egy adag jéghideg levegő. Összehúztam magamon a kabátomat, s sétálni kezdtem a sötét campuson. Rágyújtottam az első cigire, s felnéztem az égre. Olyan aprónak éreztem magam. És annyira egyedül voltam. Már vagy ötödszörre sétáltam körbe a campust, a második cigit szívva mikor mozgást láttam. Gondoltam visszajöttek a buliból a többiek. Tévedtem. Mert ez csak egyetlen ember volt és felém tartott. Megálltam s próbáltam fókuszálni a sötétben, de nem tudtam kivenni ki tart felém.

-          Grace?

-          Harry? – Kérdeztem. – Mit keresel itt?

-          Hozzád jöttem. Én… Grace.. Sajnálom. Nem akarok veled mindig veszekedni… Csak… nem volt még igazán barátnőm… - Elnyomtam a cigit és megöleltem. Éreztem amint teste megfeszül, majd elernyed. Visszaölelt, úgy szorított magához mintha attól félne, bármelyik pillanatban eltűnhetnék.

-          Eljössz hozzám? – Kérdezte végül.

-          Persze. De nincs buli nálatok? – Kérdeztem, s összekulcsoltam ujjainkat.

-          Hazaviszlek. A szüleim nem messze laknak. – Mondta. Meglepődtem. Nem így akartam találkozni Harry szüleivel. Cigi szagom volt, nem volt rajtam smink, a hajam egy kócos kontyba volt kötve a fejem tetején, pizsiben voltam. És kihagytam azt, hogy szétbőgtem a fejemet. Egyszóval borzalmas. Harry kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem a még langyos autóba. Gyorsan megkerülte az autót és ő is beült. Beindította az autót, majd kitolatott és beletaposott a gázba. Szokásos Harry féle vezetés. Bekapcsoltam a rádiót, s megkerestem a kedvenc csatornám. Valami uncsi szám ment, s az ablakon bámultam ki, mikor meghallottam az egyik kedvenc számomat. (Naked and famous – Girls Like You)

Hangosan énekelni kezdtem.

-          Jó hangod van. – Jegyezte meg Harry mikor vége lett a számnak.

-          Köszi. – Teljesen felpörögtem. Beszélni kezdtem mindenről. Szegény Harry néha követni sem tudta milyen témánál vagyunk, vagy éppen hogy kapcsolódtam az adott témához. Leparkolt egy kétemeletes, kertes ház előtt. Gombóc nőtt a torkomban, amikor megláttam, hogy égnek a lámpák. Idegesen szorítottam Harry kezét.

-          Nem lehetne máskor? Tök bénán nézek ki… - Jegeztem meg zavartan.

-          Nekem tetszel! – Nyomott puszit a fejem búbjára, majd elindult magával húzva engem is. Kinyitotta az ajtót, előre engedett. Kibújtam a cipőmből és a kabátomból a kis előszobában.

-          Harry, te vagy az? – Jött egy női hang.

-          Igen. – Válaszolta majd megragadta a kezemet és behúzott a nappaliba. A ház gyönyörű volt. Annyira meleg és otthonos. A falak sárga árnyalataiban pompáztak, minden annyira egyszerű volt mégis káprázatos.

-          Anya, apa ő itt Grace. – Mutatott be szüleinek. Megakadt a szemem az anyukáján. Tőle kértem ma útba igazítást.

-          Te vagy Grace? – Kérdezte, s felállt. Zavartan bólintottam. – Sikerült eljutni a campusra? – kérdezte mosolyogva, s megölelt. Zavartan visszaöleltem.

-          Igen, köszönöm a segítséget. – Köszöntem meg.

-          Gyere, ülj le. Kérsz teát? – Kérdezte mosolyogva, s kiment a nappaliból. Harry leült mellém a kanapéra és az apukájával kezdtünk beszélgetni, míg anyukája, Anne két bögre gőzölgő teával tért vissza. Beszélgettünk még kicsit, majd Harry szülei elvonultak, mivel már fél négy is elmúlt.

-          Mindenképp találkozni akartak veled. – Mosolygott rám Harry. – Sokat sírtál? – Kérdezte miközben megsimogatta arcomat. Némán bólintottam. – Gyere, menjünk aludni. – Megfogta jobb kezemet. Felszisszentem, s visszarántottam a kezemet. Harry rám nézett, szemei összeszűkültek. Óvatosan megfogta a kezemet és alaposan szemügyre vette. A bütyköknél be volt dagadva és kezdett lilás árnyalatba fordulni. Felszisszent. – Gracie. Mit műveltél? – Rázta meg rosszallóan fejét.

-          Mérges voltam. – Suttogtam. Nyomott egy óvatos puszit kezemre, majd bevezetett a konyhába. Kivett a fagyasztóból egy zacskó borsót, s az emelet felé kezdett húzni. Kinyitotta az első ajtót, s maga elé engedett. A szoba egyszerű volt, mégis annyira Harry. A falak szürke és sötétkék színben pompáztak, a bútorok feketék voltak. Az egyik sarokban két gitár állt, egy akusztikus és egy elektromos. Egy íróasztal húzódott az ajtóval szemben, az ablak alatt, középen az ágy, szinte elfoglalta a szobát, olyan nagy volt. Az ággyal szemközti falon egy hatalmas plazma tv volt. Az ágy két oldalán éjjeliszekrény, illetve az ajtótól nem messze egy ruhásszekrény és egy komód ácsorgott. Kihúzott egy fiókot s kivett belőle egy pólót. Fehér volt, az ujjai pirosak. Na, ezt le fogom nyúlni tőle. Kivett még egyet és ahogy jobban megnéztem ugyanolyan volt. Elmosolyodtam, hátat fordítottam neki majd gyorsan lecseréltem. Harry felém fordult s lassan levette pólóját. Elpirultam, de nem tudtam levenni tekintetem Harry felsőtestéről. Közelebb léptem, s óvatosan megérintettem az egyik madarat a mellkasán. Végigsimítottam puha bőrét, s ujjaim kockás hasán állapodtak meg. Felnéztem rá. Tekintetében kavarogtak az érzelmek. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Kezei derekamra siklottak s még jobban magához húzott.

-          Gyere, aludjunk. Még tanulnod kell délután. – Mosolygott játékosan.

-          Mert neked nem?! – Bokszoltam bele hasába. Mosolyogva felkapott és az ágyra dobott. Addig tornáztam, míg sikerült kiszednem magam alól a takarót. Bebújtam s magamba szívtam az anyag illatát. Harry illata volt. Az említett bebújt mellém az ágyba és magához húzott. Lekapcsolta az éjjeliszekrényen lévő lámpát. Kicsit jegeltük még a kezemet s közben beszélgettünk a sötétben. Miután Harry úgy vélte kellően lefagyott a kezem mellkasára vont s elaludtam biztonságot nyújtó karjai között.  

Tudom tudom...

Sziasztok! 
Tudom nagyon régen írtam bármit... kicsit összecsaptak a fejem felett a hullámok és vártam h valaki írjon még kommentet... szoval ha szeretnétek h legyen friss hamar akkor bátran írjatok. Bármit írhattok;))
Legyetek jok, es ne haragudjatok hogy igy eltüntem
Pusz, Smile