Prológus

You make me wanna…

cry?

move?

dance?

change?

or die?

Sok kérdés, milliónyi válasz, mégis egyetlen, ami fontos. Mit érzel irántam? Mégsem mertem feltenni a kérdést. Túl abszurd lett volna ebben a helyzetben, hogy normális választ adjon. Én és Ő? Ugyan már. Ne nevettess. A szívem erre a gondolatra, összeszorult.. Sosem lesz az enyém, tudom. De annyira vonzz, mint egy mágnes. Nem tudok ellenállni neki, akárhogy próbálkozom, mindig egymás mellett kötünk ki. Visszaemlékeztem az egy évvel ezelőtti Grace-re. Aki mosolygott, és félve lépte át az egyetem küszöbét, s megörült mikor szobatársában viszontlátta gyerekkori legjobb barátnőjét.

Most meg… Itt vagyok a szobámban, Nora Blake-el van moziban, én meg csupán egyetlenegy személyre tudok gondolni. Göndör tincseire, zöld szemeire, gödröcskéire… Milliószor összevesztünk már mégis..  Egy idézet jutott eszembe..
Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást. (szerelmünk lapjai c. film)