6. rész:

               

 Sziasztok!
Jó olvasást kívánok minden kedves olvasómnak!
És komizzatok ;)
Köszönööm.

    Puszii, Smile

6. rész:

Nem tudom mit is vártam igazából ettől a bulitól. Kicsit túlzásba estem mikor elképzeltem egy ilyen bulit. Én project x kaliberű szedjük szét a házat és a szomszédságot-dolgot vártam. De e helyett egész normálisan festett a terep. A hatalmas kétemeletes ház néhány ablakán fény szűrődött ki, míg többi sötétségbe burkolózott. Kíváncsian szálltam ki az autóból, s Harry mellett lépkedve igyekeztem a melegházba. Kutya hideg volt kint, s már éreztem, hogy az alkohol kezdi elhagyni szervezetemet. Mindenféleképpen utántöltést szerettem volna, ezért megállítottam Harryt és elkértem tőle a vodkás üveget. Vettem egy mély lélegzetet majd 3 jó nagy kortyot ittam belőle. Fintorogva visszaadtam az üveget és tovább mentünk. Amint beértünk, legalább 20 ember támadta le Harryt én pedig mosolyogva figyeltem őt.

-          Végre itt vagy! – Ragadta meg a kezemet Nora s elhúzott Harry mellől. Egészen egy kis társalgóig vonszolt, s ott megpillantottam Louist és Zaynt.

-          Kicsilány! – Ölelt át Zayn, majd Lou egy „csoportosölelés” kiáltással nekünk esett és összeszorongatott minket. Nevetve próbáltam szabadulni a fiúk öleléséből. Leültem Nora és Blake mellé. Lou bemutatott vagy 20 embernek, akiknek nemhogy a nevét, de még az arcát sem volt időm megjegyezni. Mosolyogva bólogattam, s szememmel a szobát pásztáztam. I NEED ALCOHOL. Komolyan. Kell, mert még érzem, hogy gátlásos vagyok és muszáj ezt leküzdenem. Igazán jól akarom magam érezni, még az sem érdekel, ha holnap másnaposan fogok fetrengeni az ágyamban. Nora mintha a gondolataimban olvasott volna a kezembe nyomott egy üveget. Kérdezés nélkül hajtottam le az üveg tartalmának felét. Lou elismerően nézett rám. Fél órán belül már jó pár pohár pián túl voltam és most jött meg a kedvem a táncoláshoz. Nora tudja igazán, hogy tudok táncolni mikor, elengedem magam, ezért őt vonszoltam magammal a másik szobába. A szobában teljes sötétség uralkodott, amit néha a stroboszkóp villogó vagy épp forgó színei és mintái zavartak meg. A tömeg közepébe vettem magam s táncolni kezdtem. Hagytam, hogy a ritmus magával ragadjon. Rég táncoltam ilyen felszabadultan. Talán 15 éves koromban, az utolsó táncórámon. 7 évig latin táncoltam. Imádtam mindennél jobban. Egy időben rúd táncolni is jártam, csak hogy idegesítsem anyát. De meglepően jól ment és nagyon tetszett is. Igazán jó kondiban tartott és nem utolsó sorban látványos is volt. Nora vigyorogva nézett rám. Nem tudom mennyit táncoltunk bent, de a végére már alig kaptam levegőt.

-          Nem megyünk ki az udvarra? – Kérdeztem, s próbáltam túlordítani a zenét. Nora bólintott majd megragadta a kezemet és kihúzott a szobából.

-          Harry elvitte a kabátodat. – Mondta Lou mikor vázoltam, hogy ki szeretnék menni a kertbe. Csalódottan lebiggyesztettem ajkamat, mikor Lou a vállamra dobta kapucnis pulcsiját.

-          Van kabátom. – Mosolyodott el. Kimentünk a hátsó ajtót, s boldogan szippantottam magamba a hűs levegőt. Harryt nem láttam már egy ideje. De ha elvitte a kabátomat, akkor miért nem keresett meg engem? Talált magának más valakit? Valamit rosszul csináltam? Gondolatmenetemből Blake rántott ki.

-          Kérsz? – Nyújtott felém egy doboz cigit. Bólintottam s kivettem egy szálat. Ritkán szoktam cigizni. Egyszer-egyszer előfordult, hogy vettem egy dobozzal, ami majd egy évig kitartott. Annyira jól esett letüdőzni a káros füstöt, rég éreztem magam ennyire… szabadnak. Elmosolyodtam, majd nevetni kezdtem. Értetlen arcokkal találtam szembe magam, s ezen még jobban nevetni kezdtem.

-          Olyan szabadnak érzem magam! – Suttogtam gyermeki átéléssel.

-          Elhiszem drága! – Ölelt magához Nora. Végre nem kell, azon aggondóm anya mikor tépi fel az ajtót és mikor rángat el az egyetemről, vagy mikor kapok egy hívást, hogy menjek érte, mert annyira leitta magát, hogy meg sem tud mozdulni. Elment a vőlegényével, hát éljenek boldogan. A zene kiszűrődött, így mikor az egyik kedvenc számom csendült fel táncolni kezdtem. Kunyiztam még egy szál cigit Blake-től, és Norától is sikerült csennem egy kis szeszt. Belekortyoltam az italba, s boldogan állapítottam meg, hogy nagyon finom. Borzasztó édes volt, és én már alig éreztem az alkoholt.

-          And that's why I'm gon' take a good girl

I know you want it

I know you want it

I know you want it

You're a good girl

Can't let it get past me

You're far from plastic

Talk about getting blasted

I hate these blurred lines. – Énekeltem a refrént, s továbbra is táncoltam. Vagyis ide-oda lépkedtem. Nem érdekelt mit gondolnak rólam mások. Most tényleg jól éreztem magam. És nekem csak ez számított. Hogy gátlások nélkül szórakozom, és végre szabadnak érzem magam.

-          Szia, ja itt vagyunk a kertben. Igen, ő is itt van. – Lou nem tudom kivel beszélt telefonon, de zsibbadni kezdett a szám. Amit meg is említettem a többieknek.

-          Nekem akkor szokott amikor berúgok. Amint elnézem te szépen berúgtál. – Mosolygott Zayn. Kinyílt az ajtó, kíváncsian kaptam oda fejemet. Harry lépett ki rajta, s mosolyogva felém vette az irányt. Megállt előttem s rosszallóan rám nézett. Megvontam a vállam majd szája elé tartottam a cigit. Ajkai hozzá értek ujjaimhoz mikor beleszívott. Szemei egy pillanatra sem tévesztették el enyémet. Annyira megcsókoltam volna. Meg kell csókolnom. Szükségem van rá. Egy utolsót szívtam a cigiből, majd Nora felé fordultam. Szó nélkül odaadta az üveget. Bátorítás gyanánt kortyoltam párat s Harry felé nyújtottam. Ivott belőle pár kortyot, s tovább adta. Harry hátulról átkarolt. Fejemet mellkasának döntöttem és rátettem kezeimet hasamon pihenő kezére.

-          Meg fogsz fázni! Menjünk be! – Fogta meg a kezemet Harry és bevezetett.

-          Gyere táncolni! – Arcára ijedt kifejezés ült ki.

-          Grace én nem táncolok! – Nézett rám határozottan.

-          Tudom, tudom. Van egy is tetkód. Never gonna dance again. De… Harry, kérlek!!! – Néztem rá nagy szemekkel. Megadóan felsóhajtott, s kelletlenül követett. Most nem mentem be a tömeg közepére, mint Norával. Átkaroltam Harry nyakát, s hozzásimultam. Kezei derekamra vándoroltak, s néha kissé lejjebb merészkedett kezeivel. Kezdtem elveszteni a kontrollt. Harryt akartam nagyon. Ugyanakkor nem akartam itt mindenki előtt letámadni őt. Hátat fordítottam neki, s hozzádörgölőztem. Egyik kezét csípőmre tette, míg másikkal félre söpörte a hajamat. Belecsókolt nyakamba, mire kellemes borzongás futott végig rajtam. A zenét már tompán hallottam, s éreztem amint agyamat ellepi a vágy. Már tényleg alig tudtam fékezni magam.

-          Nem megyünk fel a szobámba? – Kérdezte. Bólintottam, s összekulcsolta ujjainkat. Felmentünk az emeletre, ahol egy hosszú folyosóval találtam szembe magam. Először balra, majd jobbra fordultunk. Időm sem volt jobban körbenézni, de nagyvalószínűséggel úgysem emlékeztem volna rá, hogy mondjuk milyen színű a fal. Fehér volt egyébként. Megállt egy ajtó előtt, amin az ő neve díszelgett. Babrált kicsit a kulccsal majd kinyitotta s beengedett maga előtt. Kulcsra zárta az ajtót és felém fordult. Alkoholtól elködösült agyamon keresztül épp azon gondolkodtam mennyi érzelem tükröződik most Harry szemében. Boldogság, vágy.. A vágy gondolatára megnyaltam ajkaimat, s nekinyomtam Harryt az ajtónak. Meglepetten felnyögött, s lenézett rám. Lábujjhegyre álltam majd megcsókoltam. Istenem, de rég óta vágyom már erre. Ujjaim a puha, göndör tincsekbe csúsztak, s lágyan megmarkoltam haját nyögést váltva ki belőle. Annyira feltüzelt. Harry tudta ezt az érzést kiváltani belőlem. Na jó nem mintha mással lett volna ilyen kalandom de akkor is. Kezei fenekemre vándoroltak, s bele markoltak. Ajkai nyakamat ostromolták, kezeim pedig pólója alatt kidolgozott felsőtestét barangolták be.

-          Grace, akármennyire is csábít ez a helyzet, nem fogom kihasználni. – Nyomott egy utolsó csókot ajkaimra, majd szó szerint arrébb rakott. Leült az ágyára, s kibújt cipőjéből. Még mindig az elhangzott mondat járt a fejemben. Annyira elérzékenyültem. És.. mutatni akartam valamit Harrynek.  Leültem Harry mellé.

-          Használhatom a géped? – Mutattam a fekete laptopra, ami pár centire volt tőlem az ágyon. Aprót bólintott. Felnyitottam a tetejét, s rákattintottam a Harry nevű fiókra. – jelszó? – Néztem rá. Közelebb ült, s lassan gépelni kezdte. 2013.06.26. Először nem is akartam megemlíteni, de túl kíváncsi voltam. – Harry.. a jelszavad 2013.06.26.. igaz? – Megint bólintott. – Mi volt azon a napon? – Kérdeztem.

-          Eldöntöttük pár haverommal, hogy lenézünk a tengerpartra. De kicsit messzebb akartunk menni, ezért mentünk el a Hola Beachre. Az első napon, találkoztam egy lánnyal. Tudod.. ő más, mint a többiek. Teljesen máshogy gondolkodik, és más az életfelfogása. Mindenkiben a legjobbat látja, és a legjobbat hozza ki másokból. Hülye voltam, és fogadtam. Pedig nem ez vezérelt, igazából nem is a bugyijába akartam bejutni, hanem a lelkébe. Meg akartam tudni, milyen igazából, mi a véleménye a dolgokról, a világról. Minden nap együtt voltam vele. Tudom, néha az idegeire mentem, amikor munka közben zavartam. De.. annyira lenyűgözött, ahogy az emberekkel bánt. Annyi empátia van benne. Bárkiről is legyen szó. Mindenkihez volt egykedves szava. Emlékszem mennyire lenyűgözött. Egy középkörű nő már régóta az étteremben ült, a lányát várta, mikor telefonhívást kapott. A lánya mégsem tudott eljönni. Láttam rajta a fájdalmat, de még akkor is mosolygott mikor Ő kiszolgálta. És amit ezután tett a lány.. el sem hittem, hogy léteznek még ilyen emberek. Egy csokor virágot tett a hölgy asztalára és mosolyogva mondta, hogy ez a ház ajándéka. Annyira boldog volt a nő. És.. ekkor esett le, hogy nem tehetem tönkre. Nem nyerhetem meg a fogadást. De… sajnos elrontottam, mert mindent megtudott és elég csúnyán elintézett. Emlékszem milyen mérges voltam. De nem rá, hanem magamra. Hogy hagytam egy ilyen csodálatos lányt elmenni. De úgy látom, a sors máshogy akarja. Mert esélyem volt még egyszer találkozni vele. Leírhatatlanul boldog voltam mikor újból megláttam, apró törékeny alkatát, mosolygós zöld szemeit, csókolni való ajkait. Eldöntöttem mindent másképp csinálok. – Türelmesen figyelt engem. Nem szóltam egy szót sem. Csupán megnyitottam az internetet, bepötyögtem egy oldalnak a címét, majd Harryre pillantottam.

-          Most felolvasok neked valamit. Ez amolyan úti napló szerűség.. Leírtam benne mindent, ami a nyáron történt.
2013.06.26
Ma megismerkedtem egy fiúval. Eléggé rámenős és néha kicsit erőszakos, de tudom, ez csak a látszat. Mindig jó emberismerőnek tartottam magam, így alig vártam, hogy kettesben lehessünk kicsit, a hülye haverjai nélkül. Délután, a műszakom után elhívott fagyizni. A parton sétáltunk, a tűző nap alatt, miközben próbáltuk hűteni magunkat egy kis fagyos édességgel. Tudtam, hogy kedves és figyelmes, csupán egy maszkot húz magára minden egyes alkalommal mikor a haverjai feltűnnek. Reménykedtem benne, hogy ez nem olyan nyári románc lesz, de mindig emlékeztettem magam arra, hogy lehet, többé nem találkozunk. Ezért minden nap elmondtam magamnak, vagy ötvenszer hogy nem lehetek belé szerelmes. Bármennyire is vonzó. De.. Első látásra belé szerettem. Ezelőtt még sosem voltam szerelmes, és igazából sosem tetszett még olyan fiú, mint Ő. Sok tetkója van, és van néhány piercingje is, mégis engem a bensője fogott meg. És… reméltem, hogy legalább baráttokként válunk el a nyár végén. De tévedtem. Fogadott a haverjaival, hogy megdönt engem x idő alatt. Nagyon mérges lettem rá. Emlékszem először otthagytam, majd mikor egyik esti műszakom után eljött elém, iszonyú mérges lettem rá. Fájdalmat akartam okozni neki, ahogyan Ő összetörte a szívemet. A műszak végén tudtam meg, hogy nem csak engem fűzött, hanem néhány barátnőmet is. Oké, valljuk be ez is fájt. De a legjobban azt fájt, hogy fogadott. Ennyit nézett ki belőlem? Hogy én egy egyszerű nyári kaland vagyok, akit 2 hét után megfektethet?! Magyarázkodni kezdett, amire én érthető módon abszolút nem voltam kíváncsi. Megütöttem őt. A pofon hangosan csattant arcán. Erőszakosan lefogott és megcsókolt. Sosem ütöttem még meg senkit ököllel, most mégis arca találkozott jobb egyenesemmel. Azt hittem eltört a kezem, annyira sajgott az ütés után. Miután még egyszer próbálkozott, gyomorszájon rúgtam és rohanni kezdtem. Igazából kicsit megijedtem. Nem tudtam milyen is igazából. Ezek után nem. Mi van, ha ezt az egészet megjátszotta, és félre ismertem őt?
Ezek után nem találkoztam vele többé. Pedig kerestem őt sokszor, kíváncsi voltam, hogy fest. De.. igazából látni akartam őt. Látni, hogy minden rendben, újra látni a mosolyát, újra hallani a nevetését, a rekedtes hangját, hihetetlenül zöld szemeit. Mivel most törték össze a szívemet először, és úgy igazán nem voltak barátaim. (Értsétek felszínes barátokkal voltam körbe véve, akiket az érdekelt leginkább, hogy mekkora házunk van, mennyi pénzünk, és hogy műszak után átjöhetnek – e medencézni vagy szaunázni esetleg pezsgő fürdőzni.) Ezért egyedül küzdöttem át magam ezen. Ami nem volt egyszerű, főleg egy olyan anyával, mint ami nekem van. Minden egyes nap, minden egyes áldott nap tök minden egy, hogy épp beestem az ágyba az éjjeli műszak után, vagy épp munkából rohantam el anyámért a városkülönböző pontjaira. Mindig talált egy olyan bárt vagy kocsmát ahol még nem volt és nem tiltották ki őt. Mocskosul berúgott és mindig nekem kellett őt hazavinni és lefektetni. Megtettem, mert mégis csak az anyám. De ez sem segített azon, hogy lelkileg kivoltam. Minden vágyam az volt, hogy elhúzhassak ebből a szarfészekből. És végre megtettem. Elmentem egyetemre. Boldogabb már nem is lehetnék, természetesen anyám jött velem. Le is égetve engem. A szobatársam egykori legjobb barátnőm volt, s újra találkoztam vele, azzal, aki összetörte a szívemet, és magával vitt egy darabot belőle. – Szemeim megteltek könnyekkel, ahogy visszagondoltam arra a rengeteg álmatlan éjszakára. Amikor álmatlanul forgolódtam, vagy amikor álomba sírtam magam egy-egy szörnyű nap után.

-          Nem tudtam, hogy így éreztél. Azt hittem volt már barátod… Ha tudtam volna, akkor nem kezdek veled. – Nézett rám komolyan.

-          Akkor én kezdtem volna veled. A sors akarta így, Harry. Valamiért kaptunk még egy lehetőséget. Egyébként meg nem idegesítettél. Szerettem, amikor ott voltál velem munka közben is. – Mosolyodtam el.

-          Igazad van. Kaptunk még egy lehetőséget. Mindent jól akarok csinálni, Grace. Jó akarok lenni neked. – A takarót babrálta miközben beszélt. Kezemet álla alá csúsztattam, s megemeltem, hogy szemembe nézzen.

-          Harry, te tökéletes vagy számomra. A veszekedéseink nélkül el sem tudnám képzelni az életemet, és.. nélküled sem. Az óta a nap óta helyed van az életemben. És nem akarom, hogy valamikor is, csak úgy fogod magad és kisétálsz az életemből. Nem hagyhatsz magad után még nagyobb űrt. Nem tudnám még egyszer elviselni. – Kétségbeesetten nyúltam keze után. Megrémített a gondolat, hogy soha többé ne láthassam Harryt.

-          Nem fogsz, ígérem. – Közelebb hajolt, a megcsókolt. Ez a csók sokkal lágyabb volt, mint az előző. Éreztem a szeretet, s az odaadást. Szerettem, amikor Harry ilyen gyengéd volt velem.  – De próbáljunk meg aludni szerintem. Már fél négy is elmúlt.

-          Mindjárt reggel van. – Ásítottam egyet. Harry megmutatta a fürdőt. Miközben én a sminkemet mostam le, Harry az ágyat csinálta. Kissé még kótyagosnak éreztem magam, és tudtam, hogy még bőven van alkohol a szervezetemben. De túl jól éreztem magam ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam. Harry már az ágyban feküdt mikor kiléptem a fürdőből. Befeküdtem mellé, s mellkasára hajtottam a fejemet. Sötét tincseimmel kezdett babrálni, miközben én köröket rajzolgattam mutató ujjammal csupasz mellkasára. Annyira megnyugtatott közelsége, az illata és a szívdobogása. Megszűnt körülöttünk a világ. Csak ő és én léteztünk. És azt kívántam bár így maradhatnánk örökké.