Ennél idegesebb már nem is lehetnék. Anya
nem bírt időben elkészülni ezért félórás késéssel indultunk el az egyetemre.
Már annyira vártam ezt a napot, mindent elterveztem. Egyedül vágok neki a több
mint 2 órás útnak, erre anya közli, hogy meg akarja nézni mégis hogyan, néz ki
az egyetem. Kelletlenül, de belementem. Mit is mondhatnék neki? Hogy ne jöjjön,
mert tuti, hogy le fog égetni a kényeskedésével és a plázacica stílusával…
Utálom a ruhát, ami rajtam van. Alig várom, hogy elmehessek vásárolni. Mindig a
tökéletességre törekedtem, de ez után a nyár után. Megváltoztam. Nem nagyon, de
érzem. Már nem akarom a tökéletes minta lány szerepét játszani, egyszerűen beleuntam
és olyan egyszerű lesz minden. Kikerültem ebből a porfészekből ahol az emberek
a pletykáláson kívül nem csinálnak semmit. Anya mindig ügyelt, hogy soha semmi
kivetni valót ne találjanak családunkon. Pedig megannyi sötét titok lappangott
a Shiver család körül. Túlizgatott voltam, hogy rossz dolgokra gondoljak ezért
felhangosítottam a rádiót. Szétuntam az agyamat az úton, szó szerint. Szerintem
néhány agysejtemet el is hagytam…
Hálát adtam az égnek mikor anya leparkolt
az egyetem parkolójában. Kiugrottam, kivettem a cuccaimat és a térképpel a
kezemben elindultam, meg sem várva anyámat.
-
Grace, várj már! Tipegett utánam, extra magas
sarkú cipőjében. Lásítottam, s kíváncsian néztem körbe a campuson. Mindenfele
diákok százai voltak. Szülőkkel, barátokkal, rokonokkal. Mindenki boldognak
látszott. Izgatottan kerestem a D szektort, kissé messze volt így anya idegesen
kérdezgette milyen messze van még. Végre megtaláltuk a D szektort, és a 44-es
szobát. A folyosó végén volt, bekopogtam, majd benyitottam. Ledöbbentem az
ágyon ülő személy láttára.
-
Nora? Kérdeztem izgatottan. Az említett felült
majd rám nézett és elkerekedett a szeme. Sikongva ugrottunk egymás nyakába, s
sírva is fakadtam.
-
Te.. hogy hogy.. mikor.. Te jó ég! El sem
hiszem, hogy egy egyetemre járunk és még szobatársak is vagyunk! Örömködött
Nora. Igaz teljesen máshogy fest, mint régen. Rövid sötétbarna haja most a háta
közepéig ért és rózsaszín volt a vége. Imádom az ombre hajakat, totál
beleszerettem Noráébe. Eldöntöttem, hogy én is ombre hajat szeretnék, de max
2-3 árnyalttal világosabbat, mint az eredeti hajszínem. Hadd akadjon ki anya. Karjain
felfedeztem egy-két tetkót. Tudtam, hogy imádja őket, régebben együtt tervezgettük
milyet szeretnénk és hova. Nekem anya soha nem engedné meg.. Míg Nora szülei
mindent megtesznek a lányukért, hogy boldog legyen. Anya meg csak annyit akar,
hogy én legyek a tökéletes barna hajú Barbie baba, Mr.tökéletesésgazdag Kennel
az oldalamon, néhány tökéletes gyerekkel, nagy házzal és sok pénzzel. Csodálom,
hogy egyáltalán eljöhettem az egyetemre. Nyár elején rám akart tukmálni egy
full gazdag kardigános kis nyálgépet, aki folyton a pénzéről dicsekedett.
Cöhh.. Mintha ő kereste volna meg.. Könnyű hencegni, ha apuci kő gazdag. Már
nem rosszból, mi sem élünk rosszul, de én sokat dolgoztam, hogy legyen spórolt
pénzem és ne mindent anyának kelljen fizetnie. Inkább költse drága ruhákra és
cipőkre. , addig se kell hallgatnom, hogy már megint mennyit költött rám. Anya rosszallva
nézte Norat.. Sosem szerette. Nora mindig kimondta, amit gondol, kisebb-nagyobb
galibákat okozva ezzel, s nem egyszer kiakasztotta anyut. Anyaszólásra nyitotta
a száját, de inkább becsukta, s körbe nézett az apró szobában. Két ágy, két
íróasztal, közöttük egy kis tv kapott helyet. Nora az ablak alatti ágyat
választotta, hál égnek. Nem szeretek ablak alatt aludni. A két ágy között egy
kis asztal húzódott, amin már volt egy ébresztőóra és egy kép. Felemeltem s
könnyek gyűltek a szemembe. A hatodikos halloween bulin készült. Nora valamelyik
boszorkánynak öltözött az Ozból, én pedig Dorothynak.
-
Megvan még ez a kép? Fordultam felé.
-
Persze. Mindig is legjobb barátnők maradunk nem?
Kérdezte bizonytalanul.
-
Persze! Öleltem meg. Anyát nagy nehezen
hazaküldtem, s Nora-val letelepedtünk a két ágy közé és előszedtük a nasikat.
Egész éjjel beszélgettünk, de valamikor hajnali 2 körül kopogtak az ajtónkon.
Kíváncsian nyitott ajtót Nora.
-
Szia! Ölelt meg valakit.
-
Szia! Megdermedtem a hang hallatán. Felpattantam
és idegesen a hajamba túrtam. Egy magas, göndör hajú srác lépett be az ajtón, s
tekintetét egyenesen sajátomba fúrta.
-
Te?! Szaladt fel a szemöldöke. Nagyot
sóhajtottam majd kimentem mellettük az ajtón, s leszaladtam a lépcsőn. Soha
többé nem akartam látni őt, erre nem összefutunk? Méghozzá ugyanarra az
egyetemre jár? Remélem, valamelyik diákszövetségnél van. Hah én is jelentkezni
akartam, de anya nem engedte, hogy a Bétákhoz mennyek, azt akarta, hogy
rózsaszín cicababa Charming Zétához menjek. Hogy lehet egy ilyen nevet megendezni?
A falat kaparom akárhányszor meghallom. Kiléptem a csillagos égbolt alá és
céltalanul körbe jártam vagy háromszor a campust.
-
Grace! Várj már! Te ismered Harryt? Kérdezte
lihegve a futástól.
-
Ez egy hosszú történet. Ültem le egy padra.
Letérdelt elém, és aggódva nézett rám.
-
Még a nyáron történt. Elmentem melózni a
tengerpartra, és ott találkoztam vele. Kedvesnek tűnt, míg nem tudtam a
szándékát. Fogadott valami haverjával, hogy mennyi idő alatt tud megdönteni. És
ezért képes volt egy hónapig szórakozni velem, miközben több barátnőmet is
hülyítette. Soha többé nem akarom látni. Olyan érzéséket váltott ki belőlem,
amiket nem más soha.
-
Megijedtél ettől? Kérdezte.
-
Igen… Fújtam ki a levegőt. – Majdnem lefeküdtem
vele, ő pedig simán kihasznált volna. Érted? Sírtam el magam. – Odaadtam volna
neki az egyetlen olyan dolgot, amire büszke vagyok. 18 évesen még mindig szűz,
és egy ilyen.. arrogáns bunkónak odaadtam volna magam, minden tiltakozás
nélkül.
-
Ismerem Harryt… Beszélt rólad, vagyis nem tudtam,
hogy rólad van szó csupán annyit hallottam, hogy jól elintézte valami csaj,
mert behúzott neki és napokig egy fekete monoklival járkált. Az kajak te
voltál? Vihogott.
-
Igen… Amikor megtudtam nem tudtam mit csináljak.
Épp belemerültünk volna a dologba mikor a haverjai kopogtak részegen a szobája
ajtaján és megkérdezték, hogy velem van-e mert ha igen akkor Harry nyert. Erre
elborult az agyam és behúztam neki egyet.
-
Nem is gondoltam volna, hogy ilyenre is képes
vagy Gracie! Nézett rám büszkén Nora.
-
Viszont vissza kell jönnöd, együtt jártok
angolra. Nézett rám.
-
Marha jó! Norával elindultam vissza a szobánkba.
Harry az ÉN! ágyamon feküdt és a telefonom volt a kezében.
-
Harry… valami nagyon nem illik a képbe. A
kezedben.. van valami, ami nem a tiéd!
-
Mi? Hol? Ebben? Emelte fel üres jobb kezét.
-
Nem.. A másikban. Át tette a telefont jobb
kezébe így a bal szabad volt. Idegesen ültem le az ágy szélére, mire Harry kedvesen
meglökött s lezuhantam az ágyról. Sziszegve dörzsölgettem a térdemet, s
idegesen felálltam.
-
Ugyanolyan bunkó vagy! Förmedtem rá.
-
Te meg ugyanolyan okoskodó. Szentfazék. Nevetett
fel. Megragadtam a lábát és húzni kezdtem. Lehet gyerekes, de nem akartam, hogy
mindennek Harry illata legyen. Így is elég ideg voltam már. Harry meglepődve
nézett rám, majd belekapaszkodott az ágytámlába.
-
Le fogod húzni rólam a nadrágot! Figyelmezett.
Ijedten engedtem el lábát mire az hangosan koppant a padlón. – Vagy végig ez
volt a célod? Kérdezte kuncogva. Kezdek kiborulni. Nora észrevehette az őrületet
a szememben.
-
Harry, viselkedj! Figyelmeztette Nora.
-
Nem vagyok kutya! Morgott Harry s feljebb húzta
a nadrágját. –Tetszik ez a kép! Tartotta felém a készüléket. Az agyam rögtön
eldurrant. A képen én voltam, bikiniben. Idegesen kikaptam a kezéből a telefont
és készültem robbanni.
-
Annyira faragatlan vagy! És bunkó, és arrogáns
és beképzelt!
-
Ha.. Te meg prűd. Szentfazék!
-
Mondtam már, hogy ne hívj így! Förmedtem rá.
-
Akkor is az vagy! Pedig úgy megdugnálak. Leesett
az állam és csak tátogni tudtam. Hatalmas pofon csattan Harry arcán.
-
Tűnj innen! Morogtam. Harry önelégülten
mosolygott. –Tűnj innen, vagy megint kidekorálom a csinos pofikád. Arca
elkomorult majd mérgesen becsapta maga után az ajtón.
Nagyon jó lett *-* Tetszik a történet eddigi része, bár nem tudom mi fog még kisülni...:D
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés