2. rész

Annyira furcsa… Harry távozása után űrt éreztem szívemben. Mintha.. hiányzott volna. Megráztam a fejem, majd úgy döntöttem, korán ágyba bújok. Hallottam, amint Nora még pakolászik. Egy idő után csak a tv halk zúgását hallottam. Gondolom Nora is elaludt. Egész éjjel forgolódtam. Akárhányszor becsuktam s szemem, agyam ádáz játékot űzött velem. Vetíteni kezdte a Harry-vel eltöltött napok emlékképeit. Könnyek gyűltek szemembe, végül feladtam és hagytam, hogy minden egyes kedves és rossz emlék egyszerre tóduljon elmémbe. Lehet, hogy Harryvel viharos volt a találkozásunk, az elvásunk még inkább, mégis valami miatt nem tudom elengedni őt. Egy megmagyarázhatatlan szál fűz hozzá, amit nem tudok sem elszakítani sem elvágni. Az ablak felé fordultam és a csillagos eget bámultam. Észre se vettem, mikor kezdett hajnalodni. 7 óra fele már nagyon untam magam, ezért átöltöztem és elindultam kávét keresni. Hallottam valakitől, hogy a közelben van egy jó kis kávézó. A campustól nem messze egy hangulatos kis kávézó helyezkedett el. Beléptem az apró helyiségbe, s rögtön megcsapott a friss péksütemények édes illata. Vettem Norának is kávét. Megakadt a szemem a nutellás croissanton, s abból is vettem kettőt. Kissé jobb kedvel indultam vissza. Örültem a kávénak és az édességnek is. A parkolóban fel sem tűnt az ismerős autó, felmentem a szobánkba, s halkan benyitottam. Az agyam felforrt amint megpillantottam. Harry az ágyamon terpeszkedett kezében a telefonommal. Letettem a Norának szánt finomságokat majd leültem az ágyamra. Harry a lábait az ölembe pakolta, s élvezettel figyelte amint arcom fehérből pirossá válik. Mérgesen láttam neki a reggelim elfogyasztásának, mikor is egy gunyoros hang ütötte meg fülemet.

-          Nem kéne annyi édességet enned!

-          Mi közöd van hozzá? Förmedtem rá.

-          Igazad van. Nem nekem lesz szar ha elhízok! Kuncogott. Erősen gondolkodtam azon, hogy az arcába borítsam-e a forró kávét. Végül nem tettem meg.

-          Cseszd meg! Sziszegtem, s letettem a félig megevett croissant. Egy elégedett vigyor jelent meg arcán.

-          Ezeket még nem törölted ki? Felém nyújtotta a telefonomat. Megtalálta azokat a képeket, amiket még a nyáron készítettem. Egy csomó közös képünk volt, amiket nem volt szívem kitörölni.

-          Nem. De ne hogy azt hidd, hogy bármit is érzek még irántad. Egy seggfej vagy. Álltam fel az ágyról. Kissé bosszús lett, láttam szeme villanásából. Megittam a kávémat, s visszaültem. Úgyse tudnák mit csinálni.

-          Majd meglátjuk.

-          Na mi van? Sérti a kis egódat, hogy valaki nem epekedik érted? Kérdeztem gúnyosan. A következő pillanatban már rám vetette magát. A lendülettől hátradőltem, magammal húzva őt is. Karjain támaszkodott, s arcomat fürkészte. Elvesztem azokban a csodálatos zöld szemekben. Tekintetem rózsaszín ajkaira vándorolt, amiket szexisen benedvesített. Valahol, legbelül reménykedtem abban, hogy meg fog csókolni. Szerintem ő is erre számított.

-          Hát ti?! Mit csináltok? Hallottam meg Nora álmoskás hangját. Lelöktem magamról Harryt, és mérgesen a hajamba túrtam. Nem hiszem el, hogy már megint elgyengültem. Utálom Harryt. Nora és Harry vidáman beszélgettek, míg én összekészítettem minden cuccomat holnapra. Aztán elmentem egy kis felfedező útra. Megtaláltam az apró konyhát, amiben néhány pult, egy kis hűtő, sütő, egy asztal és néhány szék kapott helyet. Van kávéfőző. Király. Bár inkább elmegyek reggelente kávéért. Nagyon finom volt. Harry még mindig a szobánkban volt, ezért elmentem zuhanyozni, abban reménykedve mire visszaérek, elmegy. Pechemre ugyanabban a pózban gubbasztott Nora mellett az ágyon. Mivel nagyon belemerültek a beszélgetésbe, bekapcsoltam a tv-t hátha találok valami jó filmet.

-          Muszáj mindig mindenen sírnod? Kérdezte Harry cseppet sem kedvesen.

-          Muszáj mindig bunkónak lenned? Vágtam vissza.

-          Muszáj mindig okoskodnod?

-          Muszáj mindig ilyen slamposan öltözködnöd? Szavai szíven ütöttek, amikor nem kéne, hogy érdekeljen. Végignéztem magamon. Egy csillagos pizsi nadrág volt rajtam és egy szürke bő rövid ujjú, amin egy GEEK felirat volt.

-          Miért mit vegyek fel, bazdmeg? Kis estélyit?! Emeltem fel a hangom. – Nem terveztem sehova menni, ezért bátorkodtam felvenni ezt a szettet filmnézéshez. De ha nem felel meg Ő felségének, nem kell rám nézni.

-          A gyíkságod vonzza magadra a figyelmet! Kiáltotta.

-          Én vagyok a gyík? Azért mert tanulok? Mert vannak álmaim? Elég elkeserítő, ha emiatt gyíknak tartasz, de mindegy. Gondolom, te marha sokat tanulsz…

-          Te csak egy ócska ribanc vagy, akit a fél egyetem meg húzna, de túl prűd vagy ehhez. Anyád biztos büszke lesz rád, hogy Mr. Tökély lesz a férjed. Biztos nagyon boldogok lesztek! Biztosan ap…

-          Harry ne! Figyelmeztette Nora.

-          Apád is biztos nagyon fog örülni, hogy a kislánya pontosan követte a forgatókönyvet. Felugrottam és egy hatalmas pofont kevertem le neki. A tenyerem sajgott, s megállíthatatlanul folytak könnyeim.

-          Semmit nem tudsz apámról! Sem a családomról, sem rólam. Mondtam, s azzal kirohantam a szobából.

-          Grace! Kiáltott utánam Nora. Nem érdekelt, hogy hogy nézek ki vagy, hogy mi van rajtam felszálltam az első buszra. Az emberek figyelembe sem vettek, gondolom már megszokták, hogy a diákok elég érdekes ruhákban szoktak flangálni. A városban bementem a plázába, hogy beszerezzek néhány új ruhát, és kicsit ki akartam kapcsolódni. Lehet, kicsit túlzásba vittem, de nem érdekelt. Anya hitelkártyáját használtam. Vagyis az egyiket a sok közül. Nem fogja észrevenni ezt a „csekély” összeget. Miután kivásároltam magam, és lenyugodtam visszamentem a campusra.

-          Látom sikerült felvásárolnod a fél plázát! Ugrott a nyakamba Nora. – Itt hagytad a telefonod, én meg halálra aggódtam magam! Dorgált meg, mikor elengedett.

-          Ne haragudj. De túl sok volt ez nekem.

-          Tudom.. Főleg amikor..  szóval, amikor Őt említette.

-          Igen… Kezdtem kipakolni a ruhákat, hogy elvihessem kimosni őket.

-          Azóta sem jelentkezett? Kérdezte.

-          Nem.

-          Figyelj.. Harry és néhány ismerőse elhívtak moziba. Gyere te is! Harryn kívül senkit sem ismerek! Kérlelt Nora.

-          Nem megyek. Nem bírok meglenni vele egy légtérbe. Kinyírjuk egymást! Néztem rá. Ami nagy hiba volt. Nagy barna szemei tágra nyíltak, s ajkait lebiggyesztette.

-          Léééécccciiiii! Kérlelt. Tudta jól, hogy ennek sosem tudtam ellenállni ezért mikor elmosolyodtam már a nyakamban volt. Kivettem egy fekete iszonyat szűk farmert az új szerzeményeim közül és felvettem.

-          Te jó ég! Mintha rád öntötték volna. Ezt nem festették fel ugye? Tapogatta meg az anyagot. – Olyan jó alakod van! Dicsért meg.

-          Ahha persze. Széles a csípőm, nagy a mellem és pici vagyok. Te meg magas, vékony és gyönyörű.

-          Grace… Ne legyél már ilyen kishitű! Felvettem egy fehér topot, amire egy piros-fekete kockás inget vettem. A hajamat megfésültem, s a felraktam egy enyhe sminket.   Csak a szokásos. BB krém, púder, pirosító, cicás tusvonal ajakbalzsam. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, majd belebújtam fehér Conversembe.

-          Hűű csajszi… Ez annyira te vagy. Anyud tuti kiakadna, ha meglátna így! Nevetett Nora.

-          Az tuti! Gracie, miért nincs rajtad a Jimmy Choo cipőd? Miért nem Prada-t vettél fel ma? Utánoztam anya néha idegesítő hangját. – Annyira jó, hogy többé nem nyom el, hogy azt teszek, és azt veszek fel, amit akarok!

-          Elhiszem, de inkább ebben vagy önmagad, mint a sok puccos ruhában. Valaki kopogott az ajtón. Kinyitottam, lélekben már felkészültem, hogy ki fog ott állni. Unottan engedtem be, s beledobtam a pénztárcámat Nora táskájába.

-          Mehetünk? Kérdezte. Már azt vártam, mikor kérdezi meg, hogy én minek megyek, meg hogy úgy is csak zavarnám őket, de egy rossz szót nem mondott. Beültünk a fekete Range Roverébe, amit annyira szeretek. A hátrafordult tolatásközben, s tekintetünk találkozott egy pillanatra. Kitolatott, majd padlógázzal száguldani kezdett. Ez azt jelentette, hogy feszült, vagy ideges. Akkor szokott örült módjára száguldozni. A mozi előtt egy kisebb tömeg várakozott. Mint kiderült velük megyünk. Volt néhány fura fazon közöttük, de nagyon kedvesek voltak. Volt egy csaj… Kendra a neve azt hiszem. Rögtön Harry-re mászott, aki kedvtelenül hallgatta a nyávogását. Miután megszavaztuk, hogy mire menjünk és megvettük a nasikat, bementünk. Kisebb harc folyt az ülő helyekért. Végül a fal mellett ült Harry, mellette én mellettem Nora, mellette pedig egy Blake nevű srác. Nora totál belezúgott. Szerencsére Kendra két sorral előttünk ül. Az kellett, volna, még ha mondjuk, Harry mellé ül, és egész film alatt enyelegtek volna. Akkor öngyilkos lettem volna itt helyben. Harry feltűnően unatkozott. A film unalmas volt, de végig akartam szenvedni Nora miatt. Mellesleg Harryvel sem gyilkoltuk egymást, olyan jó volt a hangulat. Harry a maradék popcornját a hajamba dobálta, amit mosolyogva próbáltam kiszedegetni. Lejjebb csúszott a székén, s vállamra hajtotta a fejét.

-          Sajnálom, hogy szóba hoztam apudat. Nora csak annyit mondott, hogy elhagyott titeket. Amúgy.. tetszik ez a szerelésed. Kacsintott. Elmosolyodtam, s Harry-re néztem. Arca pár centire volt enyémtől. Egyik kezét tarkómra csúsztatta és magához húzott. Puha ajkai forrón csókoltak. Annyira vágytam már erre. Mióta megláttam, ezek után az puha, selymes ajkakért sóvárogtam. Harry… Boldog akarok lenni. De úgy is tudom, hogy meg fog bántani, mégsem tudom ellökni magamtól. Élvezem a csókot, s azt kívánom bárcsak így maradhatnánk… Örökre..